Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848–49-es szabadságharcban
Gyarmati Andrea Halasiak az 1848-49-es szabadságharcban A magyar történelemnek az 1848-49-es szabadságharc az egyik legdicsőbb pillanata. Fontosnak tartom, hogy azoknak a hősöknek, kik vérüket áldozták a hazáért, neveik fennmaradjanak. Tanulmányomban azokat a halasi polgárokat mutatom be, akik a szabadságharc különböző hadszínterein önkéntes nemzetőrként, honvédként harcoltak. Az országos és helyi eseményekkel, intézkedésekkel részletesen nem foglalkozom, hiszen korábban Ö. Kovács József és Szeitert Gábor tanulmányukban már bemutatták a város 1848-49-es történelmét. Munkámban azokat az eseményeket emelem ki, melyből kiderül, hogy a halasiak mikor, hol, és hány fővel járultak hozzá a haza védelméhez. 1848 májusától Flalas város vezetősége a nemzetőrség megszervezésével foglalkozott. Az április 10-én összeült választmány elhatározta a 20 és 50 év közötti férfilakosság összeírását. A júniustól kezdődő délvidéki harcok hatására júliusban 176 halasi nemzetőr a többi jászkun nemzetőrrel együtt Halas, Szabadka, Topolya, Ver- bász útvonalon haladva a verbászi táborban foglalta el helyét, majd augusztus 19-én részt vett Szenttamás sikertelen ostromában. Ezeknek a nemzetőröknek a délvidéki szolgálata azonban augusztus végén már véget is ért. Közben az augusztus 13-i miniszterelnöki rendelet értelmében a leváltott nemzetőr alakulatok helyett önkéntesekből álló, jól felfegyverzett egységeket kellett a harcterekre küldeni. Kiskunhalasnak 35 önkéntes kiállításáról kellett gondoskodnia. Őket szeptember 5-éig Dorozsmára szállították. A halasi önkéntesek innen Szolnokra, majd a Csepel-szigetre kerültek. Itt a jászkun-szegedi zászlóalj részeként Pestet fedezték. Október elején Görgei Artúr Adonyba rendelte a zászlóalj századait, majd Baján át a délvidéki hadszíntérre utasította az alakulatot.1 1848 őszén a város két század nemzetőrt (kb. 300-350 fő) küldött le Aradácra Damjanich táborába, de ő megvizsgálva a fegyvertelen, subás csapatot, visszaküldte őket.1 2 1849 januárjában a főhadszíntéren kedvezőtlenné vált hadihelyzet miatt megkezdték a Délvidék kiürítését. A délről Szegedre érkező önkénteseket Vécsey Károly tábornok végleg hazabocsátotta, így a halasi önkéntesek egy része is hazatért. Ezekkel az eseményekkel párhuzamosan még az október 30-i schwechati csata- vesztés után a nemezetőrség újabb mozgósítására került sor. Halasnak 480 főt kellett kiállítania. A november 21-én elindult halasi nemzetőrök Dorozsmára, majd Szegeden keresztül Bébára érkeztek. A halasi gyalogság mintegy 400 főt számlált és két 1 Ö. KOVÁCS József- SZEITERT Gábor 2001. 58-80. 2 NAGY SZEDER István 1993. 147. 93
