Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848–49-es szabadságharcban
Gyarmati Andrea: Halasiak az 1848—49-es szabadságharcban Imre, Kovács V. György, Lampli József, László István, Nagy M. József, Nagy Ty. János, Németh Péter, Nyári József, Rekett János, Révész István, Sajtos Imre, Sajtos István, Spánik Cs. József, Spánik Cs. Pál, Szabó R. István, Szalai Sándor, Váczi György, Váráshelyi Sándor, Varga Cs. Imre, Varga Mihály, Vajda Péter, Vincze József, Volek László dobos), kik még 1848 szeptemberében vonultak Dorozsmára,7 valamint az 1848-ban Bács megyében működő kiskunhalasi népfelkelők harmadik századának a névsora.8 A fent említett írások mellett forrásul szolgáltak még a halasi református és a katolikus temetőben fellelhető 1848-as honvédsírok. Tanulmányomban az e sírok alatt nyugvókat mutatom be a rendelkezésemre álló adatok alapján. Halasinak nem csak azokat vettem, kik itt születtek, hanem akik később telepedtek le városunkban. Az alábbiakban rendfokozatuk szerint ismertetem a harcok halasi résztvevőit, akik közül néhányan különleges szerepet töltöttek be az eseményekben. SZÁZADOSOK Szekér József 1821-ben született, a szabadságharc alatt valószínűleg a 2. Bács megyei védzászlóalj századosa a délvidéki hadszíntéren, a bácskai (IV.) hadtestnél. A kiskun lovasok parancsnokaként részt vett Bácska felszabadításában. 1867. május 18-tól 1872-ig Halas város főbírája, majd a református egyház gondnoka volt. 1874- ben hunyt el.9 Tóth János 1826-ban született. 1848 nyarán Vasvári Pál akadémiai légiójához csatlakozott. Vasvárit követte Debrecenbe is. Mint a Lehel-huszárezred századosa részt vett a Szabadkát felmentő 1849. március 5-i kaponyai győzelmes ütközetben. Később a Keve-huszárezred tüzér századosa lett.10 11 Aradon ő teljesített szolgálatot Kossuth Lajos közvetlen környezetében. Amikor Aradot elözönlötték a császáriak, Tóth János százados a következőképpen jelentette ezt Kossuth Lajosnak: „Tekintetes uram a császáriak betörtek a városba és fenyegetik hadállásunkat, látom őket.” Kossuth Lajos ezt nem hitte. Felemelte tekintetét az asztalon heverő térképek és hadi jelentésekről és kissé zordan ezt mondta: „Kapitány úr, kérem a kardját!” Tóth János lecsatolta a kardját és szó nélkül átadta, majd kis idő elteltével így szólt: „Tekintetes uram, nézzen ki az ablakon!” Kossuth Lajos látta, hogy a távolból a császári csapatok vészesen közelednek. Kezébe vette a kapitány kardját és ezt mondta: „Kapitány úr a kardja, fogja és szolgálja hazánkat még sokáig...” Ezután a sikeres kitörés megmentette Kossuth Lajos életét.11 Erről az eseményről az alábbi feljegyzést találjuk naplójában: „A végzet úgy akarta, hogy én voltam a legrosszabb hír vivője, de szent meggyőződésem szerént ezen gyors eljárásommal Kossúth megmentője. Ez hitem, e’ hittel halok meg.” A szabadságharc leverése után Kiskunhalason tagosító mérnökként dolgozott, majd gazdálkodóként tevékenykedett. 1910-ben hunyt el.12 7 Ö. KOVÁCS József- SZEITERT Gábor 2001. 70. 8 GYARMATI Andrea 2009. 131. 9 GYARMATI Andrea 2009. 155. 10 KUPA Klaudia 2005. 17-18. 11 Tóth János (1826-1910) unokájának, Kállay-Tóth Eglantine Krisztinának a közlése. 12 KÁLLAY-TÓTH Eglantine Krisztina - LUKÁCS Béla 1998. 175. 96
