Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Székelyné Kőrösi Ilona: Három fényképalbum – A kecskeméti Szabó-testvérek felvételei az 1930-as–1940-es évekből
Székelyné Körösi Ilona: Három fényképalbum... vány környékén, majd bevagoníroztak és június 16-án elbúcsúztatták őket a kecskeméti vasútállomáson. Előtte még a város főterén szemlét tartottak.5 Úgy indultak el, hogy útjuk végcélját nem ismerték. Köztük volt Szabó Pál, aki zászlóalj vonatparancsnoki megbízást kapott. Az ezredparancsnok Tormássy-Szávits Sándor ezredes volt, hadosztályparancsnokuk Grassy József tábornok. A katonavonat az orosz Rjecsiszáig közlekedett, onnan gyalogmenetben vonultak tovább. Negyven nap alatt ezer kilométert tettek meg, míg a végállomás, Uryw környékére értek, valamivel Szent István napja előtt. Az első rossz hír, amiről értesültek, Horthy István főhadnagy repülőgépének lezuhanása volt. A kemény orosz tél még katonai események nélkül is próbára tette volna a honvédeket, hiszen mínusz negyven fokos hideg volt. Nemcsak lövészárkot kellett ásniuk, hanem földbe mélyített istállókat, „lóteleltető- ket” is, hogy a jószágok meg ne fagyjanak. Szabó Pál és a tőle nem messze állomásozó öccse, István (37. gyalogezred) szinte mindent fotóztak, ha idő és alkalom kínálkozott, és fdm is volt. A filmeket hazaküldték, itthon levő Imre bátyjuk elkészítette a papírképeket, és visszaküldte a frontra. A napi események, a levelek, csomagok és az otthoni hírek várása mellett a fotóügyek intézése volt az egyik legkedveltebb időtöltés. Szabó Pál - „Sztálin- aszfalt” és „Hitler-orgonák” környezetében - alkalmi szállásait is fényképekkel díszítette, albumot sátorponyvából, keretet nyírfából készített. Lövészárok, tábori borotválkozás, elpusztult lovak, tábori istentisztelet, Tormássy-Szávits ezredes tábori „lakosztálya”, tábori ebéd, és a hátországiak élete egyaránt helyet kapott az albumban. Sajnos eddig csak fénymásolat került elő Szabó Pál egyik (szövegben részletesen leírt) falusi szállásáról, melyben akkora kemencét építettek, hogy az egész család kitelelt a padkáján, amelyben tehéntrágya-téglákkal fűtöttek és a tehenet a szomszéd szobában fejték. Elszegényedett falvakban, egyszerű házakban laktak az arcvonal mögött szolgálók. A fényképek arról is tanúskodnak, hogy közvetlen közelről megismerték az ottani emberek sorsát, mindennapi életét. Szabó Pál például találkozott egy magyarul tudó, szakállas orosz öregemberrel, akiről kiderült, hogy Kecskeméten volt hadifogoly az I. világháború idején, és egy gazdacsaládnál lakott a közeli Szentkirályon. Jellegzetes Don menti életképek az albumban a vízhordó orosz asszonyról, az usánkás gyerekről, az orosz falusi iskoláról vagy a hóval fedett barakkról készült felvételek. A tanítónő néhány magyart meghívott vendégségbe. 1942 karácsonyán Salomnoje falu iskolatermében (Stari-Oskoltól kb. 25 km) betlehemi játékot adtak elő a magyarok és meghívták a falubelieket is. Erről fotók és levelek egyaránt szólnak. A frontra a hozzátartozók tábori számmal ellátott nyílt postai levelezőlapokat küldhették, és ugyanilyen, ellenőrzött nyílt postai lapokat írhattak a fronton levő katonák is. Szabó Pál második világháborús levelezésében kivételként találhatunk néhány hosszabb levelet. Az egyik ilyen terjedelmesebb írásban reagált a következőképpen Szabó Pál, miután híradást kapott arról, hogy munkahelye, a Sertésmalom Rt. a vezetőség ígérete ellenére sem adta ki fizetését az otthonmaradt családnak: „A fene egye meg, »csak egy éjszakára« jönnének ők ide, ahol mi vagyunk ... Ok ott hátul gazdagodnak, a másik pedig itt kint vérzik. És ezekre nincs rendelet, nincs törvény, hogy a bankokat és a tőkegyűjtőket megfékezzék!” 5 A szemléről készült felvételeket Szabó Imre fényképész készítette. 86
