Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Bereznai Zsuzsanna: Schőn Mária, a hajósi néprajzgyűjtő

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében

melyek legrégebbi darabja 1877-ből származik —, családi iratok, fényképek, különféle kisnyomtatványok, kéziratos falukrónikák.

Számos néprajzi téma gyűjtésére ő hívta fel a megyebeli kutatók figyelmét, így például a helyi cselédsors kutatására - ugyanis a hajósi szegényparasztok többnyire vagy a gazdacselédek vagy az uradalmi cselédek vagy pedig a háztartási cselédek sorát élték. Ezeknek a témáknak a gyűjtéséhez személyes segítséggel szolgál a megfelelő adatközlők felkutatása kapcsán és a gyűjtőmunkában egyaránt. Merinu Éva a háztartási cselédek, Bereznai Zsuzsanna a gazdacselédek életéről írt tanulmányt, s a munka tovább folytatódik az uradalmi cselédek kutatásával. Mészáros Márta doktori disszertációjához végez jelenleg kutatásokat Hajóson a népi süteménykultúra témaköre kapcsán. A hajósi svábok népi táplálkozása további témaköreinek (kenyérsütés, tejfeldolgozás, levesek, főzelékek, mártások, táplálkozási szokások és hiedelmek) kutatásához ugyancsak jelentős segítséget nyújtott Bereznai Zsuzsanna számára. A népi közlekedés és teherhordás témakörét szintén Merinu Éva gyűjtötte Hajóson.

Schön Mária több mint negyedszázados kutatómunkája során a hajósi népélet szinte minden egyes témakörét gyűjtötte - így a hajósi népi kultúrának - elsősorban az ő jóvoltából - nincs olyan területe, melyet az ismeretlenség homálya fedné. Ez önmagában is jelentős dolog. De az a körülmény sem hanyagolható el, hogy a hajósi svábok által beszélt sváb-alemann nyelvjárás olyan sajátos dialektus, melyet nem beszél és nem is ért más hazai néprajzkutató vagy néprajzi gyűjtő.

Mindig szívesen fogadja és támogatja azt a kutatót, aki hajósi témával foglalkozik, mert tudja, nemcsak a tudomány, hanem az ő népe, a hajósiak is gazdagodnak általa. Gyakran emlegeti: minden kutatónak hálás, aki néprajzi gyűjtőmunkája kapcsán továbbviszi a hajósiak „hírét”, aki hozzájárul a hajósi sváb népi hagyományok megőrzéséhez.

A hajósi sváb népi kultúra kutatásával foglakoztak korábban németországi kutatók is, az 1930-es évektől kezdődően. 1941-ben jelent meg Hamburgban György- pál-Eckert Irma munkája: Die deutsche Volkserzählung in Hajós, azaz A hajósi német népi elbeszélés műfaja című disszertációja.11 A sorban a következő Johannes Künzig és Waltraut Wemer gyűjtése, amit három nagylemez formájában adtak ki Freiburgban 1967-ben Die Rosibäs aus Hajós, A hajósi Rozi néni címmel. A lemezekhez készített, több mint ötvenoldalnyi jegyzetanyagban a mesék hajósi és német nyelvű lejegyzése mellett fényképek is találhatók a faluról és Huber Rozi néniről.11 12 13 Ugyancsak jelentős egy Alfred Camman15 nevű kutató, aki néha Alfred Karasek nevű társával járta Közép- és Kelet-Európa országait, s német népmeséket gyűjtöttek - Hajóson 1973-74-ben Schwalm Pál14 segítségével gyűjtött népmeséik is olvashatók négykötetes munkájukban.15 Alfred Camman brémai népmesekutató Ortutay Gyula ösztönzésére kezdte meg magyarországi gyűjtéseit. A német kutatók hajósi gyűjtéseinek számos dokumentációja a Németországon kívül élő európai németség

11 GYÖRGYPÁL-ECKERT, Irma 1941.

12 KÜNZIG, Johannes - WERNER, Waltraut 1969.

13 CAMMAN, Alfred 1982. 7-116.

14 SCHWALM, Paul 1985.

15 CAMMAN, Alfred - KARASEK, Alfred 1976, 1977, 1978.

79