Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája – Rijeka (Fiume)
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Másnap a Rijekai Városi Múzeumban kezdődött a tanácskozás. A múzeumról csak annyit, hogy mindössze 10 éves múltra tekint vissza, előtte ugyanis az akkori jugoszláv városokra jellemzően, mint úgynevezett Forradalmi Múzeum működött. Tárlatának 90 százaléka pedig a szocializmust, a titói Jugoszlávia kialakulását igyekezett bemutatni. A rendszerváltás után, valamint a független horvát állam létrejötte után azonban ezen intézmények tárlatának arculata merőben megváltozott. A szokásos köszöntők után az közép-európai intézményvezetők megkezdték a bemutatkozást. Először a svájci, a genfi majd az osztrák intézményeket a bécsi, grazi múzeum képviselte. Ezt követte a velencei és a trieszti múzeum, majd a szlovén színekben a ljubljanai és a maribori múzeumok szerepeltek. A házigazda horvátokat 4 intézmény is képviselte, a már említett Rijekai Városi Múzeum mellet a Tengerészeti Múzeum is jelen volt illetve a Zágrábi Városi Múzeum és a spliti Dalmát Múzeum. A Tengerészeti Múzeumról érdemes megjegyezni, hogy a volt kormányzó épületében van és csodálatos az anyaga. Külön terem foglalkozik Fiume magyar kormányzóival, életükkel politikai pályafutásukkal és a mai isztriai polgárok nagy tisztelettel említik a neveiket. Rijeka több tere, utcája a rendszerváltás után több magyar méltóság nevét viseli. A valamikori Admiralitás épülete is érdekes, tábla jelzi, hogy az Osztrák- Magyar Monarchia tengerészeti főparancsnoksága is itt székelt, az utolsó admirális Vitéz Nagybányai Fforthy Miklós volt. Érdekes volt, hogy a polgármester, amikor köszöntötte a jelenlévőket kiemelte a város magyar történelmét és gyökereit. A horvátok után én képviseltem Magyarországot, illetve Bács-Kiskun megyét. Utánam jött a szerb majd a szlovák és a lengyel kolléga. A csehek valamilyen okból kifolyólag nem jöttek el. A bemutatkozás után - ami a rendezvény első felét képezte - jöttek a hozzászólások. A beszámolók után már láttam, hogy semmiben sem vagyunk rosszabbak a többieknél, de arra nem számítottam, hogy a külföldi kollégák kiemelték a mi múzeumi szervezetünket. A legtöbb felszólaló szinte első helyen említett bennünket és 3 dolog ragadta meg a figyelmüket és az érdeklődésüket. Szinte egyiküket sem érdekelte sem Munkácsy, sem Petőfi, sőt, még a Cifrapalota sem. A legnagyobb érdeklődés a Szóraka- ténusz Játékmúzeumot övezte, majd a kiskunfélegyházi börtönmúzeum, valamint a kalocsai népviselet keltett még nagy figyelmet. Az előző estén hűvösen viselkedő és most a konferencián elnöklő zágrábi múzeumigazgató kolléga akkor jelentette ki, hogy látszik, hogy a magyar muzeológusok mennyire szeretik az intézményüket, és szinte az elutazásig mindvégig velem társalgóit és meghívta a megye muzeológusait a horvát fővárosba. A konferencián áttörő eredmények nem születtek, de a kezdeti megismerkedés megtörtént. Érdekes, hogy a külföldi múzeumok is hasonló financiális gondokkal küszködnek, mint mi, ez alól csak Szlovénia a kivétel, pl. csak ljubljanai múzeum egyedül több pénzből gazdálkodik, mint mi itt Bács-Kiskun megyében összesen. A külföldi kollégák elmondták, hogy náluk is, amikor pénzosztás történik a fenntartók részéről a kultúra képviselői mindig az utolsók, viszont ha kifelé reprezentálni kell, akkor mindig azt velük teszik. Ami megragadta a figyelmemet az az, hogy ezt éppen a 7
