Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
Farkas Lajos: Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája – Rijeka (Fiume)
Közép-európai múzeumigazgatók első konferenciája Rijeka (Fiume) Farkas Lajos 2008. április 10—12-ig rendezték meg az közép-európai múzeumigazgatók első értekezletét a horvátországi Rijékában, azaz a valamikori magyar kikötővárosban, Fiúméban. A konferencia célja a térség múzeumainak kölcsönös megismerése, közös EU-s pályázatok benyújtása, valamint a tapasztalatcsere volt. Az elképzelés szerint minden évben más-más város, illetve ország lenne a házigazda, a költségek 90%-át viszont az Európai Parlament Kulturális Bizottsága állja, a házigazdának mindössze a maradék tíz százalékról kell gondoskodnia. Először azt tervezték, hogy a munkába csak magyar osztrák, szlovén és horvát múzeumokat szerveznek be, de az eredeti elképzelést módosították, mégpedig úgy, hogy az első értekezletre meghívták még az olasz, svájci, szerb, szlovák, cseh és lengyel közgyűjteményi vezetőket is. Horvátországra azért esett a választás, mint házigazda, mert az említett európai bizottság elnöke horvát származású német állampolgár, sőt ősei Fiúméból származnak, én felvetettem neki, hogy Kádár János is Fiúméban született, de az említett úrra ez nem tett nagy hatást, amin én sem csodálkoztam. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete pedig úgy került a képbe, hogy a szervezők kérték, hogy magyar múzeumot ne fővárosi intézmény képviselje, hanem lehetőleg az egyik legnagyobb vidéki múzeum vegyen részt a munkában. A horvát szervezők így felvették a kapcsolatot országuk budapesti nagykövetségével és mivel Laczkó János igazgató úr és én is személyesen ismerjük Ivan Bandié horvát nagykövet urat, így nagyon gyorsan ránk esett a választás. A meghívó levélben részletezték a rendezők, hogy minden múzeum maximum 20 percben mutathatja be tevékenységét, ha lehet képekkel illusztrálva. A hivatalos nyelv az angol vagy bármelyik szláv nyelv volt, így mivel beszélem a szerb-horvát nyelvet én képviseltem a múzeumi szervezetünket. így az az érdekes helyzet alakult ki, hogy egy magyarországi múzeum horvát nyelven mutatkozott be. Igaz, nem hagyhattam ki azt, hogy amikor a beszámoló előtt be kellett jelenteni, hogy ki milyen nyelven óhajtja elmondani a beszédét a szinkrontolmácsolás miatt, akkor én azzal kezdtem, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia egyik hivatalos nyelvén a hor- váton fogok előadni, és meglepetésemre ez tetszett a házigazdának. Az utánam következő szerb kolléga ezt azzal fejelte meg, hogy ő pedig a volt Jugoszlávia egyik hivatalos nyelvét a szerbet használja, így közösen helyre tettük a déliek történelmét. Még itthon felkészülésem során sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is mutassam be a Bács-Kiskun megyei múzeumi szervezetet. Abból indultam ki, és mint 5
