Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Kovács Zita: Szolgálni Bajára szegődött – Dömötör János emlékezete
Kovács Zita Szolgálni Bajára szegődött - Dömötör János emlékezete „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. ” (Márai Sándor) Ismét eltávozott egy, a karizmatikus személyiségű polihisztorok nemzedékéből, Hódmezővásárhely és Baja kulturális életének legendás alakja, Dömötör János. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, akik a két háború között megújult magyar szellemi élet alapjaira támaszkodva igyekeztek újragondolni a ’45 utáni magyar helytörténet- és művészettörténet-írást, a képzőművészet, művelődéstörténet interpretálását, igyekeztek megőrizni és publikációjukban kitapinthatóvá tenni az összetartozó tudományok kohéziós erejét. Úgy alkotott maradandót, hogy egyszerre tudott népszerűsítő, populáris stílusú, de mértékadóan tudományos igényű lenni. „Parasztpolgámak született és halt is kedves városában. Fél évszázadon át O volt az alföldi képzőművészet kenyerének kovásza, sikereinek, eredményeinek megalapozója” - írta nekrológjában Trogmayer Ottó. Dömötör János Hódmezővásárhelyen született 1922. január 16-án, gazdálkodó család gyermekeként. A Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd 194CM14 között Budapesten, a Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult és szerzett jogi doktorátust. A II. világháborút követően kultúrtanácsnoki tisztséget töltött be, majd az alispán titkáraként dolgozott Hódmezővásárhelyen. Már ekkor megjelenő számos művészeti írása, publikációja jelezte erős vonzódását főleg az alföldi, vásárhelyi képzőművészet iránt. A fordulat éve az ő életében is fordulatot hozott: 1951-ben távoznia kellett a közéletből és a közigazgatásból. Az ezt követő tíz esztendőben szikvízkészítőként, földmunkásként, napszámosként, majd a megyei temetkezési vállalat adminisztrátoraként dolgozott és gondoskodott családjáról, hat gyermekükről. A „száműzetés” évtizede után, 1961-ben a Tornyai János Társulat egykori titkáraként őt nevezték ki a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatójának. Három évtizedes vezetői pályája során sokat tett a népi iparművészet és építészet értékeinek feltárásáért és megőrzéséért. Művészeti írásaival, kiállítások rendezésével, elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a vásárhelyi képzőművészet ismertté és elismertté vált az országban. A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok országos jelentőségűvé válása az ő nevéhez fűződik. Három évtizeden keresztül volt kurátora a vá27
