Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
V. Múzeumi kiadványok - Szakál Aurél: Kiskunhalas anno 1850–1950
Szakái Aurél Kiskunhalas anno 1850-1950 Kiskunhalasi képeskönyvet jelentetett meg e sorok írója és a Thorma János Múzeum 2009 őszén. Korabeli fényképek és képeslapok válogatását, melyek a 19. század közepe és a 20. század közepe közötti évtizedek Kiskunhalasát tükrözik. A kiválasztott korszak megjelölésének történeti és gyakorlati okai vannak. Magyarország, s benne városunk ebben a száz évben éli meg a polgárosodás és a modernizáció időszakát. A fényképezés elterjedése pedig biztosítja a szükséges képanyagot. A fényképek napjainkban egyre fontosabbá váló történeti források. Megnőtt az érdeklődés a régi felvételek iránt. Hozzájárulnak a történeti folyamatok megértéséhez, ábrázolásához. Az utóbbi évtizedekben számos városról jelent meg régi fényképes könyv - létrehozva az anno típusú kötetek sorozatát — és képeslapos album. A mostani könyv szerzője 1994-ben jelentette meg az első Kiskunhalas annót, és 2000- ben a Kiskunhalasról készített képeslapok albumát. Az új Kiskunhalas anno létrejöttét egyrészt a helytörténet iránti növekvő igény, másrészt az újonnan előkerült fotók, a sok mutatni- és mondanivaló indokolja. Kiskunhalas középkori eredetű, a magyar települések között réginek számító város az Alföld déli részén, a Duna és a Tisza között, a Kiskunságban. A település címere pontosan utal nevére, mert a címerpajzson fegyveres kiskun vitéz alatt három hal látható. Ezzel ábrázolják több mint 250 éve a Kiskunságban található Halas nevű várost. Az egyre inkább polgárosodó alföldi mezővárosban egyszerre létezett az elmaradottság és a gyorsuló urbanizáció, a modernizálódó városközpont és a falusias külterület. A város körüli 112 ezer kataszteri holdnyi határ nagyobbik része rossz adottságú, homokos, gyenge talaj. A kevés szántóföld, erdő, szőlő mellett a rét, legelő, nádas uralkodott. Ezért a 19. század második felében még jelentős a külterjes szarvasmarha- és juhtartás a földművelés mellett. A 19. század utolsó évtizedeiben azonban egyre növekedett a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az árutermelést elősegítette a vasúti közlekedés megindulása (1882. dec. 5.).1 Ebben az időszakban jelent meg az első rendszeres helyi újság (Halasi Újság, 1882),1 2 nyílt meg az első helyi nyomda (Bittermann Nándor könyvnyomdája, 1881),3 alakult az első helyi pénzintézet (Halasi Takarékpénztár, 1873),4 jelezve a modernizálódás igényét. A mezőgazdaságból élő település szempontjából fokozott jelentősége volt az élelmiszeriparnak, a malmokon kívül a baromfi, tej, gyümölcs feldolgozásának és exportjának. A ke1 NAGY SZEDER István 1935. 92. 2 NAGY SZEDER István 1935. 78. 3 NAGY SZEDER István 1935. 80. 4 NAGY SZEDER István 1935. 89. 203
