Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
V. Múzeumi kiadványok - V. Székely György: Archaeologia Cumanica. Néhány gondolat a múzeum most induló új régészeti sorozatáról és annak elsőként megjelent kötetéről
V. Székely György: Archaeologia Cumanica... Lezsák Gabriella a kunszállás-fulöpjakabi temetőben nyugvó avarok temetkezési szokásait vizsgálta gazdag néprajzi párhuzamokat felvonultatva. Részletesen elemzi a halotti ágy, a szándékosan összetört íj, az egész baromfiváz és az ovális alakban sírba helyezett tojások kérdését. Ezt a temetőt H. Tóth Elvira tárta fel és a gondosan dokumentált jelenségek alapján elsőként hívta fel a figyelmet a temetkezéseknél használt kerevetek sírokban megőrződött nyomaira. Ezt követően más kutatók más lelőhelyeken is igazolták ezek előfordulását. Ebben a kötetben Kiss Gábor a lukácsházi avar temetőben megfigyelt előfordulásaikat ismerteti. A szerteágazó és sokrétű avar kori temetkezési szokások vizsgálata mellett tárgyak, tárgycsoportok ismertetése is megtalálható a kötetben. Garam Éva az avar kori faedényekről készített egy alapos összefoglalást, elsősorban a zamárdi avar temető leletei alapján. Ezekre az anyaguknál fogva hamar elenyésző használati eszközökre a hazai feltárások során elsősorban a megmaradt fém alkatrészeik, vereteik vagy pántjaik alapján lehet következtetni. A szerző az avar kor eddig publikált faedény rekonstrukcióit számba véve és részben átértékelve az egykorú germán párhuzamok ismeretében csoportosította és rendszerezte az avar kori fémveretes faedényeket. Ezek egyik nagy csoportját a különféle formájú, esztergálással készített asztali edények, másikat a fadongákból összeállított és vas- vagy bronzpántokkal összefogott tároló edények, főleg vödrök alkotják. Ez a napjainkra csak nyomokban megmaradt emlékanyag főleg az egykori Pannónia területén élő VI—VII. századi avar népességre és annak gazdag tárgykultúrájára jellemző. Simon László egy nagykőrösi magángyűjtőnél felbukkant majd ismét eltűnt avar leleteket mutat be, amelyek valószínűleg a vajdasági Hódság környékéről származnak. Ezek legkiemelkedőbb darabja az a remekbeszabott kidolgozású domborműves aranyozott bronz botvég, amely egy kampós csőrü ragadozó madarat ábrázol, karmaiban egy térdelő emberi alakkal. A állatfejes csont botvégek mind az avar, mind a honfoglalás korban előfordulnak, aranylemezből készült madárfejes korbácsvég pedig a kunbábonyi fejedelmi sírleletből ismert. A hódsági botvég ábrázolása és ötvöstechnikai kidolgozása a nagyszentmiklósi kincs avar tárgyaival mutat rokonságot. Müller Róbert tanulmánya egy késő népvándorlás kori vaseszközlelet revíziójával foglalkozik, amelyet az ausztriai Saladorfban találtak. A szőlőmetszőkéseket, sarlót, hornyoló és köpüs vésőt, árt, karikát, hordóabroncsokat tartalmazó lelet első ismertetője a tárgyakat kora újkorinak határozta meg. A szerző alapos elemzéssel mutatja ki, hogy a tárgyak jóval korábbiak, így a lelet a IX. századra keltezhető. Szentpéteri József az avar kori germán katonai segédnépek Pannóniába való átköltözésének és a korai Avar Kaganátus székhelyének kérdésével foglalkozik tanulmányában. Elsősorban az avar kori régészeti hagyaték elterjedési térképeinek elemzése alapján jutott arra a megállapításra, hogy a korai avar időszakban a leggazdagabb lelőhelyek a Duna jobb partján húzódnak, a Dunántúl keleti részén találhatók. A terület légi felvételeinek vizsgálata során figyelt fel a Zamárdi környékéről készült 1971-es légifotóra, ahol az M7-es és a 70-es főút csatlakozásánál több száz méter hosszú árkok által közrefogott, kb. 30 hektárnyi nagyságú terület rajzolódik ki, melyet a szerző feltételesen földvárnak határozott meg. Ennek környékén az utóbbi években számos avar lelőhely feltárása történt meg, amelyek egy földvár200
