Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső

Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben - Kosztolányi Dezső

kodással fogadta. (Utalás egy másik történetre.) Dide könnyei potyogtak a nevetéstől. Boldog volt, főképpen ha látta, hogy igazi könnyeket hullatok mint megdöbbent Kisilonka...

Halála előtt néhány nappal, hálás mosollyal ezt mondta nekem: A Kisilonkáért érdemes volt élni”.4*

írásomat A játék48 49 című verssel zárom, mert éppen olyan teljes és egy, mint maga a játék, amit

Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa.- ha eszközként, tárgyként tekintem.

Máskor meg tevékenység, amikor:

Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással, a szobákkal, a fénnyel, mely tovaszárnyal, a tükörrel fényt hajítok, a homoknak, a bokornak, s a nap - óriás aranypénz - hirtelen ölembe roskad. Játszom két színes szememmel, a két kedves, pici kézzel, játszom játszó önmagommal, a kisgyermek is játékszer.

S van, hogy a játék egy „mintha világba” vezet:

Játszom én és táncolok, látszom én, mint sok dolog. Látszom fénybe és tükörbe, játszom egyre, körbe-körbe. Játszom én és néha este fölkelek,

s játszom, hogy akik alusznak, gyerekek.

48 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 219-220.

49 KOSZTOLÁNYI Dezső 1980 127.

192