Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben – Kosztolányi Dezső
Váczi Mária: Játék és játszás magyar költők verseiben - Kosztolányi Dezső Számos történet igazolja, hogy a játék a költő és barátai számára valóban életforma volt. Leginkább hármasban - Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Harmos Ilona színésznő - szerettek játszani. Polgárpukkasztó, roppant elmés és lazító játéknak érezték például a hátrafelé járást az utcán. Különböző szerepekbe bújtak, Ilona hol iskolás kislány volt, akit az aszfaltbetyárok megszólítanak, hol pedig a - megcsalt- ságáról mit sem tudó - férjével, és a társaságukhoz csapódó udvarlójával sétálgató úriasszony. Az aszfaltbetyárok szerepét mindketten játszották, míg a férj Karinthy, az udvarló rendszerint Kosztolányi volt, ekkor még valóságosan is. ,, Mindhárman kitűnően játszottuk a commedia dell’artét. - emlékezik vissza Kosztolányi Dezsőné, a költőről írott életrajzi regényében. Budai utcákon néha kisebb csődület támadt, mert a két barát színleges veszekedést rögtönzött - miattam és sértegette egymást, egyik vagy másik, előre megbeszélt helyzet kapcsán. Az is megesett, hogy pártomra akartak kelni idegenek, mert tréfából, mint férj-feleség, civakodtunk Kosztolányival, valami nyilvános helyen, s a végén — szerepem szerint - keserves sírásra fakadtam. ”7 8 Talán ekkor, barátságuk kezdetén, ezekben a bolondozó játékokban született meg a későbbi közös életüket átszövő, megszínesítő Kisilonka játék is. Vajon az 1980-as, 1990-es évek Rúna -tizenévesei gondolták-e, hogy szerepjáték-vonzalmuk nem előzmény nélküli? írásomnak nem tárgya a fiatalok szerepjátékának részletes bemutatása. Történetéről csupán annyit, hogy a máig élő mozgalom Tolkien-nek A gyűrűk ura című könyve nyomán bontakozott ki, „ahol nagyon komplex, nagyon bonyolult és nagyon időigényes módon öten-hatan-heten-nyolcan- tízen még többen gyűlnek össze, és akár napokig, hetekig játszanak - egy általuk konstruált világban egy rendező által kiosztott — szerepeket, és ezáltal a szerepek által mintegy interaktív módon konstituálnak (alkotnak) olyan történetet, amelynek ők egyszerre szereplői és alakítói is ”.9 E rövid kitérő után térjünk vissza Kosztolányi Dezső költészetéhez. A játék kezdetű verse a játék-téma első költői megfogalmazása és A szegény kisgyermek panaszai kötetben jelent meg 1910-ben. Az elemzői, értelmezői nézőpont ezúttal a játszó gyermek személye, de készültek olyan elemzések is, amelyek kultúrtörténeti szempontból közelítettek a gyermek-témához. Margócsy István írja, hogy a „gyermekkor Kosztolányi számára világállapot, nem pedig egyénfejlődési stádium: nem alkata, hanem világnézete számára van rá szüksége. Ezért lehet a gyermek objektiváló lírájának tárgya, ezért a gyermeknek nem szerepét, hanem imágóját alkotja meg. A gyermek Kosztolányi számára nem kiindulópont, amelyből felnőtt lesz, hanem végeredmény: a világállapot egyik lehetséges megélési formája és nézőpontja ”.10 Belátom, csak játszásiból voltam bátor, amikor arra vállalkoztam, hogy általam újnak vélt nézőpontból olvassam újra Kosztolányi Dezső költeményeit azt keresve, hogyan jelenik meg verseiben a játék és a játszás. Igaziból, miután megismertem jó néhány kiváló irodalomtörténeti elemzést, melyben a szerzők többféle aspektusból 7 KOSZTOLÁNYI Dezsőné 1990. 157. 8 Rúna, szerepjáték-újság. 5 DESSEWFFY Tibor 2000. 37. 10 MARGÓCSY István 1987. 53. 180
