Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A népszokások tárgyai a hajósi sváboknál
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében (Oschtraaeir) sem hiányozhatott az ünnepi asztalról, a gyermekek festett tojásokat készítettek. Aki a természet anyagait használta, az négyféle színű tojást nyert. A hagymalevél főzetében sötétsárga--barna tojás készül, a piros tojáshoz a homokból kellett Oschtrawuzát hozni. Ugyanis a Hajdban termett egy növény, amelyiknek a gyökere alkalmas volt a tojásfestésre, pirosra festette a tojást. A dióhéjból zöld színű tojás volt nyerhető. A lila színt a tintaceruza beléből nyerték. Először feltették főni ezeket az anyagokat, és addig főzték, amíg kiadta a színét, majd beletették a tojásokat, és keményre főzték. A főzés után lemosták a tojást, és vagy szalonnabőrrel dörzsölték be vagy egy kis zsírral, hogy szép csillogó fényt kapjon. A háziasszonyok legtöbbnyire csak hagymafőzetben festették a tojást, ez volt a legáltalánosabb tojásszín. Akinek tellett rá, vásárolhatott tojásfestéket is. Miután meg volt festve a tojás, lehetett bele mintákat karcolni kötőtűvel vagy késheggyel. A hajósi gyermekeknek a tojást a húsvéti nyúl hozta (Oschtrahas): a szülők eldugták a fűben, mondván, a nyúl szereti a lucernát. Vagy pedig egy kiskosárban szalmára vagy szénára tették, ezt a lakásban is el lehetett helyezni. Hagyományos locsolkodási szokás nem volt Hajóson. A legények nem is mentek el köszönteni a lányokat, csak a kisgyermekek látogatták a rokonságot és a szomszédságot a húsvéti köszöntéssel. A húsvéti locsolko- dás az 1950-es években terjedt el Hajóson. Azóta itt is úgy történik, mint a környező magyar településeken: délelőtt a legények járnak a lányokat meglocsolni, délután fordítva, a lányok locsolják meg a legényeket. A május elsejére virradó éjjelen szalagokkal díszített orgona- vagy bodzaágakból májusfát tűztek ki a háztetőkre vagy a kapukra, de a borospincék ajtajába és az ólajtókba is szoktak tűzni. Az is szokás volt, hogy a legények szép magas májusfát állítottak a nagylányoknak: ekkor fűzfa- vagy orgonaágat kötöztek egy hosszú póznára, színes papírszalagokkal és egy üveg borral. A májustűzéssel Jézus szenvedéseire emlékeztek: mielőtt a keresztre feszítették, bevitték egy házba, a házra egy májusfát tűztek, hogy visszataláljanak. Ezután - a hajósi hagyomány szerint - minden ember májust tűzött, hogy Jézusra rá ne leljenek. A II. világháború végéig a kisleányok az úrnapi miséken karjukra akasztott 5-6 koszorúval (Kränz) jelentek meg. Az édesanyáknak nem kis gondot jelentett a több csokorra elegendő kilencféle virág összegyűjtése. Általában került a csokorba tölgyágacska is - ez a hagyomány igen régi gyökerekre vezethető vissza: a kereszténység előtti időkben a tölgy a germánok leginkább tisztelt fái közé tartozott. Az ünnep után a kislányok elvitték a koszorúkat a legközelebbi rokonoknak. Ez volt a koszorúhordás (Kränztraga). A Nagyboldogasszony-napi csokrot (Waihsäng) egyesek szerint kilencféle, mások szerint hetvenhétféle virágból kell összeállítani. A virághordás (Waihsängtraga) szokását egy Mária-legendával magyarázzák: amikor a Szűz Máriát a halála után keresték a tanítványok, nem találták a sírban, de a sír csupa virággal volt tele. A népszokásokhoz kapcsolódó tárgyak közül számos tárgy - jellegénél fogva - soha nem kerül be a múzeumi gyűjteményekbe, de a néprajzi gyűjtőmunka és a fotódokumentáció révén mégis megismerhetjük, és megőrződhet a hozzáfüződő néphagyomány. (Elhangzott: Kiskunhalas, 2008.) 175
