Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
III. Múzeumi gyűjtemények - Kollárné Éber Orsolya: Egy festő – egy évszázad
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1931-ig, ahol tanárai között Rudnay Gyula személyisége, művészete volt a legmeghatározóbb. A megálmodott szobrász szak mellé nem párosult a pedagógus képzés, ezért erről a vágyáról le kellett mondani. Az atyai jó barát Rudnay Gyula mester hívta fel figyelmét - ismerve a pasztell kréta egyéni alkalmazásában elért eredményeit - „Fiam ez a maga szerszáma , tartson ki mellette.” A későbbiekben megerősítette a szakma iránti hitét az 1935 évben tett párizsi tanulmányút, melynek során láthatta Degas pasztellképeit és De La Tour közel kétszáz évesen is eleven, friss alkotásait. Ennek tudatában, valamint az eszköz teljes ismeretében választott. Sokszor vallott erről a kötődésről így: „Apámnak gyúrtam színes krétákat gyermekkoromban. Megszerettem.” A képzőművészeti főiskola elvégzése után, 1931-ben tért vissza Bajára. A III. Béla Gimnázium megüresedett rajztanári állását töltötte be. Ez nagy megtiszteltetés volt a fiatal művésztanár számára. A tekintélyes ciszterci tanárok között csak néhány világi pedagógus működött. Elveik szigorúak és következetesek voltak, s ennek eleget téve lehetett a tantestületben maradni. Tanítványa dr. Rapcsányi László újságíró 1982-ben - Osváth Mária szobrászművésznő III. Béláról készített dombormüvé- nek felavatásakor - így emlékezett az egykori iskola szellemiségéről: „A mi időnkben az iskola udvarán latinul kiírták óra et labora - imádkozzál és dolgozzál! A középkori latin finomság meggondolásával...” Ugyanebben a visszaemlékezésben így ír: „arra gondolok, hogy milyen hihetetlenül messze van az az idő, amikor az én generációm beiratkozott ebbe az iskolába, s az érettségivel együtt kaptuk a másikat. S az is hihetetlen, hogy a mai másodikos gimnazista, az akkori hatodik gimnazistának megfelelő diák rajzolta édesapja művészi vezetésével az emléktábla körül lévő angyalfigurát, és az illető, mint egy élő folytonosság Éber Sándor tanár úr itt van köztünk. Ez az a folytonosság, amely a sors kegyelme folytán megtartja a történelmi emlékek hangulatát, őrizte ezt az iskolát is.” A művésztanár egész életpályáját meghatározta ez az időszak. Harmincnyolc évig, 1949-ig tanított Baján a III. Béla Gimnáziumban, majd az Építőipari Technikumban, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Tanulmányi felügyelő volt a Baranya megyei és Bács-Kiskun megyei iskolákban. A háború előtt megrendelésre több falképet készített sgraffito technikával. Ezek közül néhány felújított állapotban ma is látható: a bajai egykori Miasszonyunk zárda, ma Szent László ÁMK bejárata felett; a III. Béla gimnázium bejáratánál a kőbe faragott Hősök emléktáblája. A tataházi és mélykúti iskola homlokzatán sgraffito képek emlékeztetnek ifj. Éber Sándor murális tevékenységére. Ilyen irányú feladatai között említjük Jánoshalmán; Bácsalmáson a Járványkórház és Járási Székház homlokzatára készült műveit. Baján Nagy András által a kórház területére tervezett tüdő pavilon bejárata fölé készített figurális dombormüvet, és a ciszterci rendház kápolnájának falára festett öt figurális freskóképet. Ezek a művészi alkotások az épületek évtizedek alatt történt elhanyagoltsága, majd gyökerét vesztettsége miatt megsemmisültek, láthatatlanná váltak. Néhány közülük talán még ma is ott lapul egy vékony vakolatréteg alatt. Dr. Gondos László filozófussal, művészettörténésszel összefogva - a Humanista Baráti Közösség szervezésében - a háború után előadás-sorozatot indítottak. A nagy érdeklődésre való tekintettel éveken keresztül folytatták, és sokak számára nyitottak utat a klasszikus és reneszánsz művészetek felé. Később a bajai Rudnay 147
