Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Merinu Éva: Szállítás emberi erővel a Duna–Tisza közén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében halfogó szákja, amelyet vállukra vettek, és úgy szállították a frissen fogott halaikat a közeli piacra. A vállon, rudak segítségével történő teherhordás egyik eszközcsoportját alkotják a vízhordó vállrudak. A Duna-Tisza közén elsősorban a bácskai területeken terjedt el abranyica, obronyica néven. Használatát a balkáni népektől, szerbektől, hor- vátoktól vették át az itt élő sokác és bunyevác közösségek. A Bácskában használt abranyica ívesen faragott, hajlított vállrúd volt, amelyet a teherhordó személy egyik vállára fektetve vitt, és a rudat a menetiránnyal párhuzamosan tartotta. A rudak hossza általában 100-130 centiméter között mozgott, legtöbbször kézművesek, bognárok készítették, de az sem volt ritka, hogy valaki házilag állította elő. Dávodon négy akasztórészt faragtak az abranyicába, de nem csak vízhordásra használták ezt az eszközt, hanem ebédet is szállítottak vele a mezőre. Hercegszántóról hasonló adatokkal szolgál Fél Edit.6 Kalocsán enyhén görbülő, hántolt keményfából készült rudat használtak víz szállítására, melynek a két végén egy-egy kovácsoltvas kampó szolgált az edények, vödrök, kannák felakasztására. A kézben történő szállítás eszközei a széna- vagy szalmaszállító rudak, vagy ahogy a Duna-Tisza közén nevezik: petrence rudak. A szénából vagy szalmából akkora boglyákat hordtak össze, amelyeket két személy két rúddal kézben el tudott szállítani. Leggyakrabban a férfiak teherszállító eszköze volt. A petrence rudakhoz a fát gondosan kiválasztották, megszárították, és a kérgét leháncsolták. A rudak hosz- sza 300-450 centiméter is lehetett, átmérője pedig 3-5 centiméter. Készülhetett szil-, hárs-, akác-, fűz- vagy fenyőfából. Az egyik végén kihegyezett rudakat ellentétes oldalról a széna- vagy a szalmacsomó alá dugták, majd a rudak közé állva felvették a szénát, és a kívánt helyre vitték. KÉTKÉZ SAROGLYÁK A kétkéz saroglya két párhuzamos rúdból áll, amit középen létraszerűen elhelyezett fogakkal, vesszőfonattal vagy deszkázott rakfelülettel láttak el. Minden gazda maga készítette. Szélessége 55-70 cm, hossza 200-250 cm. Használatához két személy szükséges, akik kézben fogva szállítják a saroglyát. A létrafogas saroglyát elsősorban széna és szalma hordásánál használták, de a halászok is ezen vitték felszerelésüket. A vesszőfonatos kast pedig istállótrágya szállításánál alkalmazták. A deszkázott rakfelülettel ellátott eszközt leginkább építkezéseken, kő, tégla, vályog és mészhabarcs hordásának megkönnyítésére használták. A deszkával ellátott tragacsokat elöl, hátul és egyik oldalán keskeny deszkaperemmel látták el. KÖTELEK Az emberi erővel történő szállítás régi eszköze a laposkötél, amellyel tűzifát, szénát, szalmát, zsákot szállítottak átkötve, a cipekedő személy hátára helyezve. A laposkötelet szegény falusi asszonyok és cigányok készítették kócból. A kötelek csoportjába sorolható még a korsómadzag, vízhordó madzag vagy korsókötél, ame6 FÉL Edit 1950. 25. 117
