Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Somogyvári Ágnes: Kada Elek régészeti munkássága

I. MUZEOLÓGUSOK, GYŰJTŐK, ADATKÖZLŐK

Somogyvári Ágnes Kada Elek régészeti munkássága

A XIX. századot, főleg annak második felét a múlt iránti felfokozott érdeklődés jellemezte. Ez az érdeklődés egyúttal arra is ösztönözte az embereket, hogy gyűjtsék, mentsék a régiségeket, régészeti feltárásokat indítsanak. Múzeumi, régészeti egyesületek, egyletek alakultak, ezek tagjai lelkesen vettek részt a munkákban, és a kialakuló gyűjtemények elhelyezésére szorgalmazták a múzeumok alapítását is. így ez az időszak, nem véletlenül a múzeumalapítások időszaka is volt. Ez volt a hőskor, és mint minden hőskorban, itt is megjelentek a nagy egyéniségek, akiknek tevékenysége meghatározóvá és példamutatóvá vált. Ilyen nagy egyéniség volt a magyar múzeumügyben Rómer Flóris, benedekrendi szerzetes. Munkásságával ösztönzően hatott a múzeumok szervezésére és a régészeti gyűjtőmunkára. 1863-tól kezdve tanított a pesti egyetemen „történelmi műrégészetet”. Az ő javaslatára indították el 1868-ban az Archaeológiai Értesítőt, melynek szerkesztője is volt. Ezt megelőzően jelent már meg régészeti folyóirat, az Akadémia kiadásában látott napvilágot 1859- től az Archaeológia Közlemények. Az Archaeológiai Értesítő mint szakmai fórum publikálási és tájékozódási lehetőséget teremtett a régészet művelői számára. Rómer Flórisnak köszönhető az is, hogy 1876-ban Budapesten került sor a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszusra, amely ugyancsak ösztönzőleg hatott a régészeti kutatásokra.

Rómer Flóris sokakra nem csak közvetetten, hanem személyesen is hatott, így pl. Jósa Andrásra, aki 1868-ban az ő hatására kezdett el régészettel foglalkozni és aki így vallott erről: „A régészet olyan ragadós nyavalya, mint a veszettség. Engemet 1867- ben ... boldog emlékű, felejthetetlen barátom, dr. Rómer Flóris mart meg, de a baj nem tört ki rajtam teljes erejével, mert nem vált belőlem régész tudós, csak régészetkedvelő.” A közvetlen, személyes hatáson túl azonban volt egy, a korra jellemző, mindent átható általános érdeklődés, amely tanárok, orvosok, papok, gyógyszerészek, jogászok figyelmét a régmúlt felé fordította, régiségek gyűjtésére, ásatások vezetésére

9