Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Somogyvári Ágnes: Múzeumról, kiállításokról, múzeumpedagógiáról – személyesen
Somogyvári Agnes: Múzeumról, kiállításokról, múzeumpedagógiáról pedagógiához. Tudjuk jól, a gyerekeket lehet leginkább megfogni, és múzeumot szerető és kiállításokat értő és élvező felnőtté formálni. Ilyen irányú próbálkozásaink is voltak az elmúlt években. Ennek során megtapasztaltuk azt is, hogy nagyon fontos a pedagógusok személye, az, hogy legyenek olyanok, akiknek igénye van arra, hogy a tananyagon túl is adjanak a diákjaiknak. Eveken keresztül rendszeresen tartottunk rendhagyó órákat a tananyaghoz kapcsolódva, egy-egy régészeti korszakról vagy a régész munkájáról. Ezeken az órákon volt diavetítés és bemutattunk tárgyakat is. A legnagyobb sikere mindig annak volt, amikor egy-egy eredeti tárgyat nagyon óvatosan kézbe lehetett venni. Megéreztük azt, hogy ez egy gyereknek sokkal többet ad, mintha csak üveg mögött nézheti. így válik a tárgy valóságossá a számára és a tárgyon keresztül talán az egykori élet is megismerhetőbbé. Nagyon emlékezetes marad számomra az egyik rendhagyó óra, amikor az Árpád-korról beszéltem. Már túl voltunk a kötelező horror-részen is, azon, hogy hogyan találjuk meg a sírokat, a kutya ki tudja-e kapami a pincében a csontvázat, amikor néhány tárgy kézbe adása következett. Valaki feltette a kérdést, hogy honnét tudták, hogy kell edényt csinálni, jó késnyelet faragni, kosarat fonni. A válaszra, hogy a szüleiktől tanulták, döbbent csend következett. Ötödikes-hatodikos gyerekek voltak, akiknek az volt a természetes, hogy a tudásért iskolába kell járni, ők ekkor szembesültek azzal, hogy a tudás, az ismeretátadás valamikor az iskolától függetlenül is létezett. Utána nem győztek kérdezni az egykori életről, és az óra végén úgy éreztem, hogy ezek a gyerekek ezután a vitrinben lévő tárgyakat is más szemmel nézik majd. A kiállítások is összekapcsolhatók a rendhagyó órákkal. Erre leginkább az állandó kiállítások adnak lehetőséget, mert egy állandó régészeti kiállítás egyes részeiben jól felhasználható lenne a történelem oktatásában. Állandó régészeti kiállításunk nincs, ennek ellenére egyes kiállításoknál próbálkoztunk a pedagógusok bekapcsolásával. Amikor a Jazigok, roxolánok, alánok, A szarmaták az Alföldön c. kiállításunk volt - ez a gyulai múzeum rendezésében és szervezésében készült vándorkiállítás volt, az alföldi múzeumok legszebb szarmata tárgyait válogatták össze, és utána Gyulától Nyíregyházáig utazott a kiállítás, így volt látható Kecskeméten -, pedagógusoknak hirdettünk meg tárlatvezetést, hogy utána ezeket az ismereteket be tudják építeni a tananyagba, esetleg az osztályaikkal eljöjjenek újra megnézni a kiállítást. Kevés sikerrel jártunk, néhány pedagógus volt csak kíváncsi a tárlatvezetésre, holott a meghívó a város összes közép- és általános iskolájába eljutott. A népszerűsítő kiadványok mind a kiállításokhoz, mind a rendhagyó órákhoz jól kapcsolódhatnak. A jelenleg is látható kiállításokhoz, a Kunbábony, egy avar fejedelem kincsei c. kiállításhoz és a Múzeum született... címühöz leporelló készült, idő és pénz hiányában más kiadványra nem volt lehetőség. A korábbi években volt egy kamara-kiállítás sorozatunk Rejtett kincsek címmel. Három kiállítás készült el és mindháromhoz kapcsolódott egy-egy füzet is. Wicker Erika A balotaszállási honfoglaláskori női sír, az Avar vezér sírja Petőfiszállás határában, Székely György pedig A hetényegyházi római denárlelet címmel írt egy-egy kisebb füzetnyi tanulmányt. A már említett szarmata vándorkiállításnak is volt katalógusa. A katalógusban szaktanulmányok voltak, valamint a kiállított tárgyak leírása. Amit igazán jelentősnek éreztem, az az volt, hogy a gyerekeknek is készült egy kis füzet, ahol játékos formában ismertették a kiállítást, és ahhoz kapcsolódva voltak megoldandó felada22
