Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében pító családok egy része ekkorra már kihalt illetve elköltözött. Az alapítási jegyzőkönyv alapján az új lakosság 64,4%-a magyar, 23,3%-a szláv és 16,3%-a német.13 A nemzetiségi megoszlásra vonatkozóan közvetett forrásanyagok állnak rendelkezésre, rendszeres és összevethető adatokat a népszámlálások anyaga tartalmaz. Az 1880. évi statisztikai adatok szerint a népesség 5,8%-a tót, 2,7%-a német, 0,2%-a egyéb, a többi magyar. A nemzetiségek aránya a következő évtizedben még növekszik (1890- ben 7,2% tót, 3,4% német, 0,3% egyéb). A lakosság száma 1880-ban 2395, 1890- ben 2969, az 1910-es években megközelíti az 5000 főt.14 Vallási tekintetben Kerekegyháza lakói római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, és zsidó családok is éltek a faluban. A többségben levő katolikusok lelki gondozását kezdetben a „futkározó barátok”, azaz a kecskeméti ferences szerzetesek látták el. Imaház 1863-ban épült, önálló lelkészség 1871-ben alakult, 1892-től a Kunszentmiklósi puszta is Kerekegyházához tartozott, mint filiális. A Györgyi Dénes által tervezett vasbeton szerkezetű templom 1911-ben épült. A Szent István napi búcsút 1861-ben tartották meg először. A református istentiszteletek 1861-ben családi házaknál kezdődtek, a mai református templom 1911-ben épült. 1875-től a reformátusok és az evangélikusok közös egyházközséget tartottak fenn, közös lelkipásztoruk és presbitériumuk volt, közösen tartották fenn az iskolát is. Több szórvány is tartozott hozzájuk. A felügyeletet mindig az a protestáns hatóság látta el, amelynek hívei többségben voltak, kezdetben a kecskeméti, majd a lajosmizsei református anyaegyház.15 Az önálló és rendszeres anyakönyvezés a katolikusoknál az 1870-es években, a reformátusoknál az 1890-es években kezdődött. A letelepedés első éveiben a lakosság nyilvántartása, az újszülöttek anyakönyvezése körül lehetett némi bizonytalanság, ami az 1880-as évek népmozgalmi és népfelkelési iratanyagából is kitűnik. Ezekben az években több olyan tartalmú levél található az összeírások között, amelyek arról szólnak, hogy az újoncozási névsorban szereplő fiúgyermek nem is létezik, újszülött vagy kisgyermekkorában meghalt, de nem tudták, hol kell jelenteni.16 Az új település életét az első években a beilleszkedés és a gazdálkodási tapasztalatok megszerzése mellett nem várt körülmények is nehezítették. 1862-ben ázsiai marhavész pusztított és a futóhomokba vetett gabona alig hozott termést, 1863-ban pedig a nagy aszály húzta keresztül a számításokat. A szűkölködők számára 1863-ban gabona vetőmag vásárlására az országos ínségalap igénybevételével kölcsönt nyújtottak. Az ehhez kapcsolódóan fennmaradt jegyzék 152, 100 kataszteri holdon aluli birtokkal rendelkező birtokos nevét tartalmazza. A kerekegyházi határ birtokmegoszlásáról az „Észrevételek” rovatban a jegyzék végén található bejegyzés tájékoztat: „Az egész határ területe 10 440 hold. Ezen területűül Árokszállási törzsökös birtokosok, kik Árokszállás városában laknak, és Kets- keméten lakó birtokosok bírnak 6526 holdat ’s ezek a’ termést e’ határból elszok- ták vinni s’ vagy eladják a’ ketskeméthi piaczon, vagy saját szükségletükre felhasználják. E’ községben lakó 100 holdnál nagyobb birtokot bírnak 1500 holdat. 13 VINCZE F. 1942. 16. p., 33-34. pp. 14VINCZEF. 1942. 20. p. 15 PETŐ M. 2000. 55. p. 16 BKMÖL V. 348. Kerekegyháza község iratai, 19. d. 1883-87. 95
