Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Tehát a mese szövegösszefüggésében ez a szókapcsolat eredetileg köszönés lehetett - a szereplő megszólít egy csónakos embert később azonban a köszönés eredet volta elfelejtődött, s az áthagyományozódott szókapcsolatban a köszönés a megszólítással együtt vált mesei névvé: „Tengöri hereberi atyámuram”. A mese szövegében igen érdekes típuskombináció jelenik meg. A mese alaptípusa a Rózsa elfelejti Ibolyát (AaTh 313 C), melyhez A bűvös gyűrű (AaTh 560), A két csodás ökör (AaTh 532x), valamint Az okos lány és a katonák (NMK 1444x) típusok kapcsolódnak. A meseszövésnek ez a formája a keleti mesemondói mentalitáshoz köthető. A mese cselekménye: Egy férfi egy tisztáson elálmosodott, elaludt, s mikor felébredt, víz vette körül. Meglátott egy embert egy csónakkal, s megkérte, vigye át a vízen. Az öreg feltételt szabott: „Amit a házadnál nem tudsz, azt nekem adod! Én vagyok a Tengöri Hereberi atyámuram!” Otthon kiderült, hogy az ember felesége gyereket vár. Amikor az felnőtt, 12 éves lett, elindult az öreg emberhez szolgálni. A szolgálatban lehetetlen feladatokat kellett megoldania: három éjjel őrizni a hattyúkat a farkasoktól, melyek valójában Tengöri Hereberi lányai. A legkisebb lány megtetszett a fiúnak, elvette koszorúját, hogy ne tudjon visszaváltozni. A lány megígérte, segítségére lesz, ha visszaadja. így oldotta meg az öreg feladatait: az éjjeli erdőírtást, a kölessel való bevetést és másnap reggelire a köleskása megfőzését, a négy ló megnyergelését. A negyedik ló a lányok átváltozott anyja volt, aki rájött arra, hogy a fiú, Principci és a lánya, Agno szeretik egymást, el akarta őket pusztítani, de azok kiszabadultak. Úgy szabadultak meg, hogy ráköptek a szobában lévő tárgyakra: az ajtókilincsre, a tükörre, a küszöbre. Amikor a boszorkány, a lány anyja megkérdezte, ott vannak-e, a köpés válaszolt vissza. Amikor észrevette, hogy már elmenekültek, holló képében követte őket. A lány akkor kölesmezőnek változott, a fiú csősznek, majd templomnak és remetének, végül tónak és kácsának. Végre megszabadultak a fiatalok és összeházasodtak. Az ifjú férj elindult, hogy szüleit felkeresse, közben elfelejtette feleségét, majd elhatározta, hogy megnősül. Az első feleség az őt elcsábítani szándékozó három katonát becsapta, akik elvitték őt egy lakodalomba, ahol kiderült, hogy Principci készül esküdni. A feleség felismerte férjét, a tőle kapott gyűrűt beletette annak poharába, s így minden kiderült. A mese különös módon fejeződik be: a két nő beleegyezett a közös házasságba, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. Itt Katona Imre a mohamedán vallás hatását véli felfedezni. A Principci és az Agno mesei nevek pedig irodalmi hatásra utalnak. A mese másik csongrádi változatában nem ez a befejezés szerepel, ott a keresztény vallás követelményei szerint zárul a történet. A mesében csodálatos átváltozások, mágikus eszközökkel való megszabadulások követik egymást. A Rózsa és Ibolya mesetípus mitológiai előzménye és kísérője egyrészt a Jázon és Medeia története volt, viszont másik mitológiai előzményére és kísérőjére, a Thészeusz-legendára bőven van példa a prédikációs irodalomban. Mivel e legenda és az Ariadné-fonal, a labirintus motívum emlegetésével a korabeli külföldi egyházi irodalomban is népszerű volt, ez a műveltségi hatás jelentős a Ró89
