Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Bereznai Zsuzsanna: Palásti Annuska csongrádi népmeséi
Bereznai Zsuzsanna: Palásti Annuska csongrádi népmeséi Ezt tapasztaltam a félegyházi Seres Józsefnél s a dusnoki ráchorvát mesélőknél is. Palásti Annuska is mindig szülőhelyére, életének fő színterére gondol mesemondás közben. Például a magyar nyelvterület egyik legtipikusabb „magyar” meséjének (a nemzetközi típusmutatóban nem is szerepel), a Tündérszép Ilona (MNK 400x Árgirus) színhelyét is Csongrádra teszi. Tündérszép Ilona a „Fekete várban”, azaz „Csernigrádban” lakott - a mesélök szerint. Ez a hiteles történeti adat, mely szerint Csongrád neve a szláv „Csemigrád” ’fekete vár’, azaz földvár szóból származik, valószínűleg az elemi népiskolai oktatás révén került be a helyi köztudatba. Az 1980-as évekbeli csongrádi gyűjtéseim során magam is meglepődve tapasztaltam, hogy az idős csongrádiak büszkén emlegették ezt a tudásukat. A mese 1956-ban Szabó Mátyás etnográfus által gyűjtött változatában a város neve „Fekete város”. Majd egy másik, 1970-es gyűjtés során is a városhoz tartozó „Várhát” földrajzi névhez kapcsolják a mese színhelyét; 1968-ban „A körösparti Tündér Ilona” címen egy hangfelvétel is megörökíti a mesetípust.6 Valamint Palásti Annuska Ördögorsó című modem népmeséjében is „Csemigrád” a mese színtere. A mesék műfaji-stiláris sajátosságai A magyar népmesekincsben - például az afrikai vagy a szláv szövegekkel ellentétben - viszonylag kevés az állatmese. Annuska is mindössze csak két állatmesét mondott el. Bizonyára nem véletlen, hogy Katona Imre gyűjtésének kezdetén, az első mesemondó alkalmakkor mondta el Palásti Annuska a legcsodálatosabb tündérmeséket, melyek egyaránt képviselik a magyar népmesekincs legarchaikusabb rétegét, s az irodalomból, sőt a silányabb ponyvakiadványokban olvasott újabb, máshonnan átvett hagyományt egyaránt. 27 tündérmeséje közül számos szöveg több mesetípus eddig még ismeretlen típuskombinációit tartalmazza. Annuska legkedvesebb tündérmeséi ezek szerint: a Szászfű Miklós, a Hazámbéli Piros Hajnal, a Tengöri Hereberi atyámuram, a Hófehérke, az Aranykácsa, a Hamupipőke. A legendamesék közül 10 típust ismer, melyek többsége az „Amikor Jézus Krisztus Szent Péterrel a Földön járt...” kezdetű mesék közé sorolható. Viszonylag sok, 11 novellamesét mond el, köztük Mátyás királyról egy olyan mesét, melyben 10 magyar mesetípus kapcsolódik össze. Katona Imre is említette, hogy Annuska milyen őszintén tudott nevetni a legegyszerűbb komikus fordulaton is, kedvelte a humoros meséket: a gyűjteményben 8 olyan mese szerepel, mely a tréfák, trufák és anekdoták almüfajba sorolható. A XIX. században gyakran fordult elő, hogy a helyi bűnügyeket ponyvakiadványban verselték meg, vagy pedig az újságok hírrovatának bűnügyeiből keletkezett mese. Két ilyen modern bűnügyi népmese is szerepel a repertoárban. Ezek nem tartalmaznak hagyományos mesés elemeket, de igen kiszínezve adják elő a szörnyű cselekményeket, olyan „modern” szereplőkkel, mint az orvos, a rendőr, a cselédlány és hasonlók. 6 A kéziratok és a hangfelvétel a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában található. 86
