Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Bereznai Zsuzsanna: Palásti Annuska csongrádi népmeséi
Bereznai Zsuzsanna: Palásti Annuska csongrádi népmeséi len mesemondó, a Torontál megyei Egyházaskér faluba tartozó Borbély Mihály teljes mesekészletét összegyűjtötte, s ezzel Magyarországon kezdeményezőjévé vált az egyéniségkutató népmesekutatásnak.2 Számos vizsgálatnak már a XX. század első felében kiemelkedő mesemondó egyéniségek tudását sikerült megörökítenie: Ortutay Gyula Fedics Mihályét 1940- ben, Dégh Linda Pandúr Péterét 1942-ben, Erdész Sándor Ami Lajosét 1968-ban, Bálint Sándor pedig Tombácz János meséit 1974-ben publikálta - csak néhány korai kutatót kiemelve.3 Katona Imre 1941—42-es gyűjtőmunkája idején már ismerte Ortutay Gyula nevezetes mesegyűjtését, az egyéniségkutató iskola módszertani elgondolásait, melyet alkalmazott is: a meséket szó szerint örökítette meg, az mesebiológiai adatokat feljegyezte, vizsgálta a mesemondó személyiségét, elbeszélő stílusának sajátosságait. Sajnos, a mesemondó, Palásti Annuska életének történetét nem sikerült megörökítenie, mivel Annuska igen tartózkodó volt, még a születési idejét sem volt hajlandó elárulni a mesegyüjtőnek. Palásti Annuska élete, mesemondói egyénisége Palásti Annuska életéről a csongrádi egyházi anyakönyvek és a még 2005-ben élő egykori szomszédok - akik Annuska életében még gyermekek voltak - segítségével sikerült néhány fontos adatot felkutatni. Palásti Anna és ikertestvére, Mária 1889. június 24-én született Csongrádon. A szülei Palásti Gábor napszámos és Szögi Viktória voltak. A család ekkor a II. kerületi Belsőváros 8. szám alatti házban lakott. A gyermekeket Hegyi Antal plébános keresztelte meg, a keresztszülők Szögi Farkas napszámos és Szögi Mária voltak. Annuska élete nagy részét Csongrádon töltötte, csak egy rövid időszakot élt távol otthonától: Debrecenben tanult egy kis ideig az apácáknál mint apácanövendék. Egy Gyökér utcai idős szomszéd visszaemlékezése szerint, amikor onnan hazatért, a Hajdú család alkalmazta mint cselédlányt, majd később betegsége miatt csak bejárónői munkát vállalt a városban, így Katona Imre családjánál is. Ebben a Gyökér utca 15. számú házban élt haláláig. A mai Gyökér utcai szomszédoknak és Öregvár utcai ismerősöknek arról sincs tudomásuk, hogy egyáltalán meséket tudott. Pedig sokat mesélt cseléd korában a rábízott gyermekekre - de valószínűleg nem a belvárosi szegény családok fogadhatták fel többnyire. 1957. május 4-én halt meg végelgyengülésben, majd május 6-án temette el őt Szolnoky János apátplébános. Palásti Annuska tehát a csongrádi Belsővárosban (ez nem azonos a mai belvárossal, hanem a Tisza-Körös-torok melletti városrész), az akkor szegényparasztok - főleg halászok és kubikusok - által lakott történelmi városrészben, a Tabánban élt. Katona Imre is kihangsúlyozza jellemzésében, hogy „Annuska belvárosi. Ez Csongrádon azt jelenti: őscsongrádi. A Belváros egy ősi halásztelepülés, s átvészelte a török időket. A hagyomány ott mindmáig elevenebb, s nem véletlen, hogy a meséiére is a Belváros szívében bukkantam rá” — írja Katona Imre. 2 KATONA Imre 1976. 3 ORTUTAY Gyula 1940, DÉGH Linda 1941, ERDÉSZ Sándor 1968, BÁLINT Sándor 1975. 84
