Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Végh Károly: A marketingszemlélet, avagy egy intézmény megmaradásának lehetséges útjai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Végh Károly A MARKETINGSZEMLÉLET, AVAGY EGY INTÉZMÉNY MEGMARADÁSÁNAK LEHETSÉGES ÚTJAI A művelődési intézményekben, a közgyűjteményekben nyilvánvalóvá vált, hogy szemléletváltást kell alkalmazni. Az állam elosztható keretei kimerültek, egy új, demokratikusabb elosztási rendszert kellett kidolgozni. Ez a változtatási kényszer egyaránt kiterjedt a gazdálkodás területére és a szakmai folyamatokra. Keresni kellett, hogy az állam erősen csökkenő szerepvállalása mellett, a kialakult piaci viszonyok között milyen színvonalon és mértékben tudnak megélni a művelődési intézmények. Ebben a helyzetben kellett egy alapvető szemléletváltozást elsajátítani, amely hatékony és alkalmazható választ tudott adni a továbbélés módozataira. A lehetséges választ az általam marketing-gondolkodásmódnak hívott személet jelentheti, amely azonban sokkal komplexebb fogalmat takar, mint ahogy az az első látásra tűnik. Ennek alapelemeit szeretném felvázolni egy intézményi - Petőfi Irodalmi Múzeum - modellen keresztül. Véleményem szerint ezt a gondolkodásmódot, szemléletet valamennyi művelődési intézmény esetén lehet és kell alkalmazni. Ekkor kiderülhet, hogy szinte valamennyi művelődési intézmény menedzselhető, működtethető. És természetesen kiderülhet az is, hogy az alkalmazott szakemberek jelentős hányada alulképzett, nem megfelelő ismeretekkel bír, sok olyan intézmény létezik, amelynek munkája áltevékenységet takar, nem valós igényeket elégít ki. Magyarországon a marketing szemléletének, eszközrendszereinek az alkalmazása a kultúra területén alapvetően új keletű. Egyes intézmények a kényszer hatására, jobb esetben a szükségszerűség felismerésével önkéntelenül alkalmazták annak alapelemeit, anélkül, hogy gondolkodásukban tudatos rendszerré állt volna össze. A pénzszerzés szükségessége természetesen foglalkoztatta őket, azonban a marketingnek, mint az egészet működtető rendszernek és eszköznek nem voltak birtokában. A gazdaság átállása, átalakítása is alapvetően ezen nyugodott (múlt). A művelődési intézmények számos vállalkozásba fogtak, melynek eredményeit megpróbálták az alaptevékenységbe visszaforgatni. A kht.-k elszaporodása egyszerre jelezte a fenntartó fokozatos kivonulását az intézményrendszerből és azt, hogy saját magának kell a szakmai alaptevékenységének jó részéhez piaci alapon megszerezni a szükséges pénzeszközöket. A kulturális intézmények marketingje máig kidolgozatlan. Elsősorban a működő piacgazdaságok marketing-szakirodalmát (gyakorlatát) igyekeztek ráilleszteni, alkalmazni az intézményhálózatra, úgy, hogy az sem szemléletében, sem konkrét gyakorlatában korábban nem használta azt. A marketingszemlélet véleményem szerint egy gondolkodásmódot takar, amelynek hiánya alapvető gátja lehet a továbblépésnek. Ezt a gondolkodásmódot kell konkrét marketingeszközökkel, ismeretekkel megtölteni és alkalmazni. Ennek a gondolkodásmódnak azonban alapvetően más 9
