Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Mészáros Ágnes: Adatok az Alsó-Kiskunság gyógynövényhasználatához
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében A szemverés elleni gyógyfürdőkbe a halasiak a következő gyógynövényeket tették. Semfűsemfa és tisztesfü levét, 9 élőfa ágát. A szemverésben szenvedőt megfüstölték venyigeparázs fölött, melyre vöröshagymahajat és köménymagot tettek. Zsigmond Konrád „A kiskunfélegyházi tanyai paraszt nép37 című kéziratában olvashatunk a vérfűről. A vérfü megtalálásának háromféle módjáról: „A vérfű csak olyan helyen terem, hol ártatlanul meggyilkoltnak vére öntözte a földet valaha. A vércseppek helyén kel ki aztán a piros vérharmatot izzadó füvecske ... Kint a réten legelget a nyáj, ... Egy helyre ér a ló, a békó nagyot pattan, leesik a jószág lábáról, mire az megugrik és nagyot rúg. Egyszerre csak roppanás hallik, a béklyó lepattan, és a ló eliramodik ... A táltos mondása szerint Ferencszállásán is van vérfű ... pont a hajnali órában piros harmatcsöppek mutatkoznak rajta ... A vérfű birtokosa előtt nincs zár, lehull az, hacsak a kezével érinti is meg bár a legerősebbet is”.38 Idén májusban mesélte Félegyházán Pap Józsefné Juhász Veronka: „A sündisznót, a kiskölkét valahova becsukják. Az anya sündisznó az meg addig mén, még vérfüvet nem talál, és akkó avval kinyitja valahogy az ajtót, és mögszabadítja a kiskölkét. Nemcsak a sündisznó, hanem az emberiség is ki tud minden zárat nyitni vele, a vérfűvel. Ilyet hallottam. Ezt is csak úgy hallomásbú tudom, hogy az emberek is, ha vérfüvet találnak, akik ismerik, azzal ki tudnak minden zárat nyitni”.39 40 1979-ben Korkes Zsuzsa kiskunfélegyházi, haleszi gyűjtésében találtunk példát a tályoggyökér használatára: a beteg disznók fülébe, a marhák szügyébe szúrták e növényi részt.41' Mind a négy kiskunsági településen ismerik az idősebbek a tályoggyökér ilyetén használatát. 1900-ban tette közzé Móra Ferenc Népies növénynevek a Kis-Kunság flórájában című etnobotanikai jellegű dolgozatát,41 melyből főként félegyházi növényneveket ismerhetünk meg. Néhány esetben megtudhatjuk ezen növények népéletben betöltött szerepét is. Pipadohánynak használták a félegyháziak az esti mécsvirág (Lichnis vesper- tina) leveleit, de a krumplilevelet és salátalevelet is. A lósóska magját hasmenés ellen tartották jónak. (Ezt minden kiskunsági településen ma is tudják az idősebb emberek.) A gyomok között sorolta fel a pipacsot, búzavirágot, szelíd konkolyt, nyári héricset, amely itt tyúkvakító néven ismert. Vadborsó, vadrepce, fecskesárfü, vadzab, székfü, ballangó (Eryngium arvense) folytatja a sort, majd a szőlőbeli gyomokat: folyófüt, porcfűt, daruhájat, pemyefűt és sárkerepet említi. A borsos szaka sárga virágát koszorúba kötötték a fényképek fölé, tükörre. Elő fűnek nevezték, mert nedvessége miatt hónapokig is elélt. Az ajakos virágú növények között igen ismertnek és dohánypusztítónak írta Móra Ferenc a vajfüvet (Orobanche). Kiskunhalason ezt köcsögmosásra használták Nagy Czirok László és az én adatközlőim is. 37 ZSIGMOND Konrád 1902. EA. 1228, Kiskun Múzeum Adattára 59.4.1. 38 ZSIGMOND Konrád 1902. i.m. 164-165. 39 Vö.: DANKO Imre 1983. A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban 225-252. 40 KORKES Zsuzsa: Halesz. Népi gyógyítás. Kiskun Múzeum Adattára 79.18.1. 41 MÓRA Ferenc 1900. 16-20. 75
