Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Székelyné Kőrösi Ilona: Történelem, néprajz, múzeumpedagógia
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében vető különbség van az iskolák és a múzeumok között. Ez a különbség azon a tényen alapszik, hogy az iskola elsődleges eszköze a szó, míg a múzeumokban a tárgyak dominálnak...A múzeum egyik előnye az iskolával szemben, hogy a múzeum valódi tárgyakat tud nyújtani, és egy olyan látogatás, mely ezt a lehetőséget nem aknázza ki teljes mértékben, tulajdonképpen haszontalan.” Múzeumpedagógiáról a kezdetekben főként az esztétikai nevelés, a művészet- pszichológia és a művészetpedagógia kapcsán esett szó, majd az elmúlt évtizedekben általánossá váltak a különböző kézműves foglalkozások, hagyományteremtő rendezvények (amelyek közül nem mindegyik kötődik feltétlenül múzeumi intézményhez), napjainkban pedig a néprajz legkülönbözőbb területei és a legfiatalabb múzeumi szakág, a történeti muzeológia is sikerrel kapcsolódott a múzeumpedagóiai törekvésekhez. Megjelenési formák és alapelvek A múzeumpedagógiai tevékenységnek számos formája lehetséges, ezekről ma már az egyre gyarapodó elméleti és módszertani szakirodalom, valamint saját élményeink alapján gazdag példatárat állíthatunk össze. A köztudatban leginkább arra asszociálunk a kifejezés hallatán, hogy a múzeumban egy (múzeum)pedagógus gyermekeknek szóló foglalkozást tart. A magam tágabb értelmezése szerint a néprajzos vagy történész szakmuzeológus is gyakorlatilag múzeumpedagógiát művel, amikor például egy kiállítás anyagát úgy válogatja, és a rendezést úgy végzi, hogy a szakmai követelmények mellett figyel mindazokra a szempontokra, amelyek a látogató számára megkönnyítik a tartalom megértését, a muzeológus és a múzeumi tárgy által közvetítendő üzenet kódolását, amelyek a látványt, az érdekességet, a közérdeklődést és az egyének megszólítását, a múzeum vonzerejének erősítését is szem előtt tartják a kiállítás rendezésekor. Jómagam nem vagyok múzeumpedagógus, sem papírforma szerinti végzettségemet, sem munkaköri besorolásomat tekintve. Ugyanakkor azon muzeológusok közé tartozom, akik a múzeumok hármas feladatának átlátását és művelését magukra nézve kötelezőnek és lelkiismereti kérdésnek tartják. Az elmúlt 30 évben rendeztem kiállításokat, vetélkedőket, tartottam tárlatvezetéseket, előadásokat, városnéző sétákat, több éven keresztül vezettem honismereti-helytörténeti szakköröket általános és középiskolások, sőt, felnőttek számára, és tanítottam középiskolában helytörténetet és néprajzot. (E tevékenységek egy részét szakszerűen már múzeumandragógiának, múzeumi felnőttnevelésnek kellene nevezni, de erre most külön nem térek ki.) A felsorolt formák programjainak részletes ismertetése helyett a következőkben a számomra legfontosabb alapelvekről szeretnék szólni. 1. A múzeumi tárgy kiemelt szerepe 2. A közvetlen élmény, élőbeszéd és aktív tevékenység fontossága 3. Az interdiszciplinaritás elve A múzeumlátogatók a történeti és néprajzi tárgyakkal a múzeumban többnyire úgy találkoznak, hogy azokat a vitrinekben, üveg mögött látják. A tárgyaknak, a 27
