Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Kustár Rozália: Határeset: hét bronzkori gödör Harta–Weierhivl lelőhelyről
Kustár Rozália: Határeset: Hét bronzkori gödör a Harta-Weierhivl lelőhelyről Az edények szintjén, a humuszolási szinttől kb. 120 cm mélységben 5 db állatcsont (Lásd 1. sz. melléklet); 1 db csiga; 2 db kagyló; 1 db kő; 1 db fakaró töredék; 1 db „agyagtörmelék”; 3 zacskóban halszálkás földminták és 102/2. számú földminta. 223. obj. Enyhén ovális alakú 90-100 cm foltátmérőjü gödör. Oldalfala függőleges, majd enyhén kiöblösödő, a gödör mélysége 99 cm. A gödör alja íves, kb. 60 cm átmérőjű. 35 cm vastag agyagfoltos kevert, tömör, humuszos agyag betöltés alatt tömör, fekete, homogén betöltés. A gödör északi oldalában egymástól 25 cm távolságra két edényalj és egy harmadik edény töredékei. Leletanyag: 14 db állatcsont és 1 állatfog; I. edény + töredékei mély tál, aljátmérő 11 cm; II. edény + töredékei nagyobb edény alsó része, aljátmérő 9,5 cm12; A restaurálás során III. edény töredékeit is elkülönítettük, mely oldalán függőlegesen 10 fogú szerszámmal készített fésűzés. 228. obj. A 165 cm átmérőjű enyhén ovális folttal jelentkező gödör a humuszolási szinttől 30 cm mélységben 90 cm átmérőjűre szűkül, majd oldala enyhén kiöblösödő, alja egyenes, 110 cm mélységben 85 cm átmérőjű. 30-60 cm vastag szürke agyagos homogén betöltés alatt fekete iszapos, agyagsávos és agyagfoltos betöltés. A gödör aljának közepén a metszet rajzolásakor 20 cm széles edény oldalát dokumentáltuk, mely a feltörő talajvíz merítésekor figyelmetlenség következtében elmállott, eltűnt. A gödör alján keskeny sávban világosszürke agyagos réteg alatt vékony fekete, szerves? sáv látszódott. Leletanyag: humuszolási szinttől 40 cm-re: 2 db kagylótöredék; 60 db állatcsont, az edényből 4 kis cserép került elcsomagolásra. Értékelés A feltárt objektumok vizes környezetben, egykori vízfolyás közelében helyezkedtek el, összeszűkülő vagy viszonylag egyenes oldalú, kb. 50 cm eredeti őskori humuszréteget számolva 100-180 cm átmérőjű, 140-180 cm mély objektumok. Feltárásuk után a talajvízszint a gödrökben 20-50 cm-re emelkedett. Legvalószínűbb funkciójuknak - mint azt a bevezetőben már jeleztük - elsődlegesen a víznyerő funkciót tartjuk. Az emberi települések helyének kiválasztásakor a meghatározó tényezők közé tartozik a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása. A nagy felületű feltárásoknak köszönhetően jelentősen megszaporodott Magyarországon is az őskorból ismert víznyerőhelyek száma, bár részletes feldolgozásuk, közlésük a mai napig csak kevés 12 Restaurálásuk még nem fejeződött be. 206
