Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Cséki Andrea–V. Székely György: Bronzkori és Árpád-kori leletek Dunavecse határából
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében A korai halomsíros kultúra első csoportjai a Duna-Tisza közén és a Tisza mentén a középső bronzkor végi koszideri periódusban, a Vatya- és a Perjámos- kultúra területének szomszédságában tűnnek fel. A korai halomsíros népesség és az itt élő középső bronzkori kultúrák viszonyáról, egymásra hatásáról, a temetkezési rítus változásának okairól megoszlik a kutatók véleménye. Míg egyesek a vegyes rítusú temetkezési mód feltűnését a kultúrákon belül végbemenő folyamatok eredményének tekintik, mások a csontvázas sírok felbukkanását a halomsíros kultúra megjelenéséhez kötik.26 A probléma felvetésének jelen esetben az ad nagyobb hangsúlyt, hogy a dunavecsei sír lelőhelye nem a Vatya-kultúra peremterületén, hanem a központi részén helyezkedik el. A sír értékelését nehezíti, hogy kevés keltezésre alkalmas mellékletet tartalmazott. A lelőhelyen talált leletek alapján a sír valószínűleg a Vatya-kultúra megszűnését követő posztkoszideri időszakra tehető. Arra a kérdésre sem tudunk egyértelmű választ adni, hogy magányos sírral állunk-e szemben, vagy a környéken még több sírral kell-e számolni. Tény, hogy a halomsíros népesség korai temetői kisebb sírszámúak voltak, mint a későbbi - gyakran több száz sírból álló - temetők (pl. Tápé,27 Tiszafüred28). A dunavecsei sír csontváza valószínűleg nyújtott helyzetű volt, amennyire a bolygatás ellenére erre következtetni lehet. A sír tájolása ÉNy-DK, a halott fejjel ENy felé fektetve feküdt. Ez a tájolás hasonló a halomsíros kultúra más temetőiben talált sírokéhoz (pl. Szentes-Nagyhegy).29 A csólyospálosi sírok tájolása ettől kissé eltérő, ÉK- DNy volt.30 A Dunavecse-Merdzsánon talált későbronzkori sír a halomsíros kultúrához köthető. A kultúra lelőhelyei a Duna-Tisza közének középső részén, a mai Bács- Kiskun megye területén jóval ritkábbak, mint a középső bronzkori Vatya-kultúra lelőhelyei. A halomsíros kultúra eddig ismert legtöbb sírját a megyében Wicker Erika tárta fel a csólyospálos-felsőpálosi temetőben.31 A korszakhoz köthető sírok közül 11 csontvázas és 11 hamvasztásos (umasír) temetkezés volt. Kiskunfélegyhá- za-Páka, Dósa-tanya lelőhelyen Kulcsár Valéria és Somogy vári Ágnes ásatásán a halomsíros kultúra hét csontvázas és négy hamvasztásos sírja került elő, valamint két vatyai umasír.32 Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott a megye területén a halomsíros kultúra itt talált, ill. beazonosított lelőhelyeinek száma.33 A már korábban ismert temetőrészletek, ill. sírok listáját gyarapította a Jánoshalma-Kutyahegyen talált női sír, melyből fordított szív alakú, áttört csüngő, pödrött végű tű, pecsétlős végű, háromszög keresztmetszetű, vésett díszű karperec került a jánoshalmi Helytörténeti 26 Az eltérő álláspontok rövid összefoglalását ld. NAGY Márta 2005. 17-18. 27 TROGMAYER Ottó 1975. 28 KOVÁCS Tibor 1975. 29 NAGY Márta 2005. 18. 30 KUSTÁR Rozália - WICKER Erika 2004. 77-78. 31 KUSTÁR Rozália - WICKER Erika 2004. 63. 32 SOMOGYVÁRI Ágnes 1992. 13-26. 33 Településrészletek: Soltvadkert-Büdöstó: GAZDAPUSZTAI Gyula 1958. 265-288.; sírleletek: Duna- pataj-Szelidi-tó, Kiskunmajsa-Kőkút, Szentkirály-Templomdűlő: H. TÓTH Elvira 1990. 87. (21. sz.), 96. (55. sz.), 209. (399.) 193
