Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Cséki Andrea–V. Székely György: Bronzkori és Árpád-kori leletek Dunavecse határából
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében hogy esetleg ugyanahhoz a délmagyarországi vagy vajdasági bronzfeldolgozó-, bronzöntőmühelyhez köthető, amelynek létezését a csólyospálosi temető feldolgozói feltételezték.18 A fent említett csákányok készítési helyének eldöntéséhez a fémvizsgálatok adhatnának bővebb információt. A dunavecsei sírban talált két másik bronztárgy töredékessége és formája miatt kevésbé alkalmas keltezésre. Az egyik végén kihegyesedő, a másik végén ellapított eszköz pontos párhuzama az ú jhartyán vatyai umatemetőből ismert.19 A Dunavecse-Merdzsán B-területen talált bronzkori sír mellett még három gödörből (1., 9. és 16. obj.) került elő bronzkori leletanyag. Ezek közül külön is említést érdemel egy gödörben (1. objektum) talált bordázott bronz lemezgyűrű (I. tábla 4.). A vízszintesen bordázott lemezgyűrű a halomsíros kultúra területén általánosan használt ékszerek közé tartozik.20 Számos példányát megtalálták a tápéi halomsíros temetőben,21 de előfordult Kiskunfélegyháza-Pákán is.22 A kerámiatöredékek csekély számuk és töredékességük ellenére ezek ugyancsak a halomsíros kultúrához köthetők, tehát valószínűleg ilyen korú településnyomokkal is kell ezen a lelőhelyen számolni. Értékelés A dunavecsei sír értékeléséhez és a bronzkorban elfoglalt térbeli és időbeli helyének kijelöléséhez elengedhetetlen a Duna-Tisza köze középső bronzkorának, különösen annak utolsó szakaszának, valamint a középső és a késő bronzkor közötti átmeneti időszaknak a rövid áttekintése. A középső bronzkorban - melyet a Kr. e. 19-18. századtól a Kr. e. 14-13. századig szoktak számítani - a Kárpát-medencében több nagyobb régészeti kultúra egymás mellett hosszabb ideig élő tömbje alakult ki. A kora bronzkori Nagyrévi- kultúra és a keleti eredetű Kisapostagi-kultúra népességének összeolvadásból a Duna jobb partján alakult ki a Vatya-kultúra, amely azután fokozatosan birtokba vette a Duna-Tisza közét is. A két folyó közének benépesítése azt eredményezte, hogy a terület ebben a korban, tehát a középső bronzkorban volt a legsűrűbben lakott. Ez egyben azt is jelenti, hogy napjainkban lelőhelyeik más kultúrákénál jóval gyakrabban kerülnek napvilágra. A Vatya-kultúra szállásterületét árokkal és sáncokkal megerősített földvárak gyűrűje vette körbe, ezek sorába tartozik pl. Alpár-Várdomb és Hajós-Hildpuszta földvára. A fejlett földművelő-állattartó paraszti gazdálkodást folytató népesség életében a távolsági kereskedelem is fontos szerepet játszott, amit a más kultúrák területéről idekerült számos importtárgy is bizonyít. A Vatya-kultúra népességének több évszázados jelenlétéről a gyakran előkerülő urnasírok és kisebb- nagyobb temetőrészletek is sokat elárulnak. A korszakban elterjedt temetkezési szokás szerint halottaikat máglyán elhamvasztották, majd a kalcinált csontokat urnába helyezve és azt tállal lefedve elásták. Egy ilyen nagyobb — valószínűleg több száz 18 KUSTÁR Rozália - WICKER Erika 2004. 74. 19 BÓNA István 1975. 34. t. 20. 20 KEMENCZEI Tibor 1968. 183. 21 TROGMAYER Ottó 1975. 151. 22 SOMOGYVÁRI Ágnes 1992. 16. 191
