Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Mészáros Márta: Üvegképek és tükörképek a Kiskun Múzeum és a Türr István Múzeum gyűjteményében
Mészáros Márta: Uvegképek és tükörképek... sebb számú evangélikus, valamint görög katolikus, unitárius és görögkeleti is élt a nagyszámú kátólikusság mellett.6 A fenti adatokból kitűnik, hogy a szakrális tárgyi világ díszítőművészetének feltárásánál a mai Bács-Kiskun megye területén többségében római katolikus vallású lakossága mellett jelentős számú protestáns élt a megye északi, Dunamelléki és déli részén. Görög katolikus és csekély számú görögkeleti vallású népesség emlékei is fellelhetők reliktumokban. A városokban az izraeliták száma is jelentős volt, a hozzá kapcsolódó tárgyi világ is figyelmet érdemel. Népies üvegfestmények - a vallásos élet tárgyai A szentképek csoportjában sajátságos helyet képviselnek az üveglapra, tükörlapra festett vallási témájú képek. Paptükör, apácatükör elnevezése is ismert. A művészettörténet kisjelentőségű műfajnak tekintette. Előnye volt az olcsósága, hátránya a törékenysége. Előállítása üveghutákhoz vagy ehhez kapcsolódó üvegfestő műhelyekhez kötődött, háziipari közösségekben, munkamegosztásban készítették. Legjelentősebb központok, amelyek Magyarországot is ellátták: Szilézia, Cseh-erdő, Dél-Cseh- ország, Bajor-erdő, a cseh-osztrák határvidéken Buchers 1770-től, Sandl 1800-tól.7 Eredete az antik világba vezethető vissza. Útja Bizáncból Oroszországban folytatódott, itt a XIV. században élte virágkorát az üvegfestészet. Európában a XV. századból ismert ez a művészeti technika, ekkor terjedt el Itáliában, Németországban, majd a XVII. század végére Erdélyben is. A XVIII. században a hutákból kirajzó mesterek igyekeztek kielégíteni a szentképek iránti növekvő igényt.8 A nép körében kedvelt népies festményeket házalók, kereskedők szállították, elsősorban búcsújáró helyekre. Az üvegkép Magyarországon a XVIII. században jelent meg a parasztházak falán, amely főleg a nyugati országrészt ellátó sandli és buchersi műhelyekből származott. Hazánkban a Felvidéken, Erdélyben (Füzesmikola, Hesda, Fogaras) és a Vajdaságban alakultak ki készítőműhelyek, amelyek elsősorban helyi igényeket elégítettek ki. Ezen a vidékén a görög katolikusok és a görögkeleti vallásúak körében volt kedvelt. Az ausztriai és a dél-cseh tükörképeket az alföldi katolikus magyarság vásárolta szívesen. Nagy számban készültek olyanok, amelyeknek felvevőpiaca Kalocsa, Szeged, Békéscsaba és környéke volt.9 Az egyes készítőhelyek termékei jól megkülönböztethetőek témában, jellemző színekben, háttérben, díszítésben, a keretezés módjában. A sandli - német ízlésvilá- gú képeken a zöldes és a sárgás háttér dominált, síkszerü, színekben nincs tónus. A cseh üvegképek háttere általában tejfehér vagy kék. Mindkét műhelycsoport a magyarországi népi ízlésű munkák forrása volt, amelynek jellemzői a harsogó, élesen elkülönülő színek, a tarkaság, a kép sarkában virágcsokor ábrázolás.10 6 Statisztikai évkönyv 1933. 7 CSATKAI Endre 1949. 88.; VARGA Zsuzsa 1975. 9.; SZACSVAY Éva 1996. 10-11. 8 VARGA Zsuzsa 1975. 10. 9 SZACSVAY Éva 1996. 13-14. 10 VARGA Zsuzsa 1975. 11. 152
