Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Mészáros Márta: Üvegképek és tükörképek a Kiskun Múzeum és a Türr István Múzeum gyűjteményében
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Mészáros Márta ÜVEGKÉPEK ÉS TÜKÖRKÉPEK A KISKUN MÚZEUM ÉS A TÜRR ISTVÁN MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN (Előtanulmány a Bács-Kiskun megye népművészetét bemutató tanulmánykötet szakrális tárgyak a házban témaköréhez) A magyar népi kultúra tárgyi emlékei és annak díszítőművészete lehetőséget nyújtanak arra, hogy feltárjuk a paraszti társadalom életmódját. Az ember lakókörnyezetében használt tárgyain visszatükröződik az adott történelmi és társadalmi körülmények között kialakított világképe. Díszített tárgyai nem önmagukért voltak, hanem beleágyazódtak a szokások, rítusok és a hitvilág rendszerébe. Az emberek munkáját, cselekedeteit és szokásait átszövik a vallásos elemek, amelyeknek tárgyai sajátos funkciót töltenek be. A Bács-Kiskun megye népművészetét összefoglaló tanulmánykötet része az otthoni ájtatosság tárgyi világa. Jelen előtanulmány a megye két múzeumában őrzött szakrális emlékek egy csoportját, a tükör- és az üvegkép-gyűjteményt ismerteti. A téma feldolgozásához nélkülözhetetlen volt pontosítani és megfogalmazni: a vallásos népélet tárgyi világának körét, művészetét, valamint áttekinteni a mai Bács- Kiskun megye nemzetiségi és vallási képét a XIX-XX. század elejét felölelő időszakban. A tárgycsoport ismertetéséhez a már megjelent megyei népművészet kötetek szakrális tárgyi világát bemutató fejezetei is támpontot adtak, valamint az üvegképek, tükörképek néprajzi és művészettörténeti összefoglaló szakirodalma. Szakrális tárgyak a házban E témakör a népi vallásosság eszközeit és tárgyi világát öleli fel. A különlegessége azonban abban van, hogy e tárgyak, termékek többségét manufaktúrákban, kézműves műhelyekben készítették, sőt sokszorosított ipari technikával. A szó szoros értelmében sohasem volt paraszti készítésű népművészet, de népies műfajjá vált.1 E tárgycsoport a művészettörténet és a néprajz között a senki földjén helyezkedett el, és sokáig nélkülözte mindkét diszciplína tudományos érdeklődését. Népies ábrázoló művészetnek nevezte Varga Zsuzsa, amely létrehozta a népi kegyesség tárgyait.2 A lakókörnyezet vizsgálatánál a kutató többségében olyan tárgyféleségekre bukkan, amelyek jellemzőek arra a vidékre és kultúrára, viszont számos díszítmény különféle „import” útján került a családba. Ilyen idegen eredetűek lehetnek azok a szakrális tárgyak, amelyek beépültek a mindennapi életbe, rajtuk tükröződött a közösség gondolat- és ízlésvilága. 1 VARGA Zsuzsa 1975. 9. 2 Uo. 149
