Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Bánkiné Molnár Erzsébet: Fazekasközpontok és árusítási körzetük a Türr István Múzeum leltárkönyve alapján

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Vajnai Lajost 1880-ban készült fehér mázas kék virágú tál (61.214.1.), Wil­helm Józsefet egy zöldmázas szűrőtál (61.203.1.) képviseli, Fehér Lajost köcsög (69.75.7.), kotyogó, kerti dísz, csibeitató, ifj. Fehér Istvánt pedig egy köpülő (69. 75.1.). A Godár János által készített fazekas termékek közül egy 1930-ban készült nagyon szép tálat találtam a gyűjteményben. A tál a legrégebbről ismert bajai díszí­tési hagyományokat viszi tovább, de a fehér alapon kék széldíszítéssel ellátott tál kö­zepén korábban nem alkalmazott színes virágcsokor látható (69.43.1.). Kovács faze­kas keze munkáját, akinek a keresztnevét nem írták be, egy lekváros fazék (75.10. 19.) őrzi az utókor számára. A Rácz fazekas családot szintén egy ismeretlen kereszt- nevű tagja által egy díszkancsó (61.79.38.) és egy kulacs (61.79.40.) reprezentálja. A Rácz család 1850 körül települt Bajára, s több mint egy évszázadig gyakorolták a mesterséget. Rácz István fazekasmester 1959-ben még a szakmában dolgozott. A többiek nevét nem őrizte meg a leltárkönyv. Az említett kéziratos forrásokból és tanulmányokból tudjuk, hogy 1798 és 1957 között 102 fazekas dolgozott Baján. Közülük a Fehér családnak öt nemzedéke, a Magyar családnak négy nemzedéke adott fazekast Bajának. Sajnos ez utóbbiak műhelyéből eddig nem találtam azonosítható terméket. Nem találtam XVIII. század­ban készült bajai cserépedényt sem. Lehet, hogy a legrégebbi fehér alapon halvány­kék díszítésüek között van XVIII. századi, de a leltárkönyvben nincs dokumentálva a keletkezési idő. A Türr István Múzeum gyűjteményében 49 darab jól meghatározott Mohácson készült cserépedény van. Közülük csupán háromnak a használati és gyűjtési helye ismeretlen. A mohácsi fazekas és korsós mesterség ismertetését Szepes Lajos3 még az 1930-as években elkészítette, de munkája csak 1959-ben jelent meg nyomtatás­ban. A mohácsi korsók árusítási helyeit Bács-Kiskun megyében Szepes Kiskunha­lastól Kalocsáig jelölte meg. Az egyéb edényféleségek árusítási helyének megyénk településeit nem említi. E laza megállapítás pontosításához a leltárkönyvekből gyűj­töttem adatokat. A leltározott és mind készítési, mind használati hellyel azonosított cserépedények között legnagyobb számban a korsó szerepelt, összesen 14 darab. Közülük az 1850-ben készült legrégebbit Bácsszentgyörgyön használták (68.6.1.). Szeremléről 5 mohácsi korsó került a gyűjteménybe. A Szeremlén használt korsók között a régebbi 1900-ban, az újabb 1928-ban készült. A többiről nem lehet tudni, mikor, kinek a műhelyéből került ki. Van a gyűjteményben Bátmonostoron használt mohácsi korsó is 1923-ból (69.40.6.). Használtak mohácsi korsót Baján is, a gyűjte­ményben kettőt tartanak számon, az egyik 1930-ban készült (69.75.3.), a másikról nem tudjuk, hogy mikor (69.77.1.). Az emblematikus fekete mohácsi korsók mellett az egyéb mohácsi cserépedé­nyek is eljutottak Baja körzetébe. A leltárkönyvben nyilvántartanak Bátmonostoron használt, 1900-ban készült fazekat (69.40.4.) és kettő 1923-ban készült fazekat (69.40.5. 1-2.). Használtak mohácsi fazekat Dunafalván (69.35.1.), Baján és Dávo- don (69.49.10.), utóbbit 1920-ban korongolta a mester. Dávodon a mohácsi köcsö­göket is vásárolták, a leltárkönyvben 1900-ban készültnek írtak kettőt (69.49.5.; 69.49.6.) és 1910-ben készültnek egyet (69.49.7.). Úgy tűnik, Bátmonostoron szíve­3 SZEPES Lajos 1959. NK. IV. évf. 4. sz. 43-73. 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom