Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Székelyné Kőrösi Ilona: Suba a Duna-Tisza közén
Székelyné Körösi Ilona: Suba a Duna-Tisza közén motívumokat és a színösszeállításokat saját ízlésük szerint változtatták a szűcsmesterek. Munkájukat jól meg lehetett különböztetni egymásétól, Csényi József például sötétebb színekkel dolgozott, mint Németh János. A halasi subákat mindenütt fel lehetett ismemi a máshol szokásosnál élénkebb színű díszítésekről. A hímzést berliner (festett gyapjú) fonallal vagy selyemmel készítették. Németh János még évtizedek múlva is büszke volt arra a berlinerrel hímzett subára, amelyet az 1870-es években 100 forintért varrt Topán Mihálynak s „amilyen a két víz közt nem igen volt...” A halasi szűcsmesterek megfordultak és tapasztalatokat szereztek Kecskeméten, Kiskőrösön, Szegeden, Félegyházán és Szabadkán is. Becsülték a Kecskeméten szerzett ismereteket és általános volt a vélemény, hogy Félegyházán nemigen készültek igazi szép, munkás subák, mivel a félegyházi szűcsök vásárra dolgoztak, és a könnyen eladható - olcsó, kevesebb bőrből szabott - subákat készítették. „Halason pedig sok gazdag paraszt készíttetett 100 forintos drága subát ... Legkülönb volt a 80-as években a Szűry Istváné, aki leggazdagabb paraszt s hozzá nemes ember volt. Nyilván Csényi József csinálmánya volt. A szegedi múzeumban látható.” Csényi József szűcsmester feljegyzései szerint a suba díszítésénél a szegélymunkán a virágminták színei az alábbi sorrendben következnek: piros, fehér, kék, sárga, rózsaszín, lila. A virágok színeit többféleképpen variálták: fehér virágban piros petty, a pirosban sárga, a kékben fehér, a sárgában kék, a rózsaszínben lila, a lilában rózsaszín. A drágább subákon a vállán, az elején és a hátán nagy virágok voltak. A piros, fehér, zöld színű irhaszalagok több sorban egymás mellé varrva a suba alját díszítették. A suba aljától kb. 30 centimétemyire rózsafelnek nevezett színes virágokat hímeztek. A suba a két világháború közötti években lassan kiszorult a halasiak viseletéből is. „Új suba vagy 25 év óta nem készült Halason. 1933-ban egy hideg téli vasárnap a publikumon még 11 subás embert olvastam meg. A nevüket felírom: Egyed Izsák Sándor, Török Imre, Horváth Imre ... Ma még 3 szép subát tartok nyilván Halason. Kettő a Csényi munkája, egy a Németh Jánosé. Utóbbi Modok István tulajdonában van Felsőszállás pusztán. Ez selyemmel van hímezve s jó karban van. Figyelmeztettem, hogy múzeumba kívánkozik s megbecsülje ... Az utóbbi 4-5 esztendőben Halason már kivarrott subát a piacokon nem láttam. Itt-ott akad még a gazdáknál, de nem öltik magukra, mivel megcsodálják őket benne!” - jegyezte föl Nagy Czirok László 1949-ben, s idézte egyik adatközlőjét: „így ősz mög a fene lassan mindön ősi szépségöt, szabadságot”. 136
