Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében és így némi különjövedelemre tegyenek szert.24 De kezdetben legfontosabb szállító- eszközei voltak a távoli vidékekről érkező sónak, malomkőnek, mésznek. Anyagot szolgáltattak a malomépítéshez, kútépítéshez, a rönkfákon kívül követ és zsindelyt biztosítottak a házépítéshez, útépítéshez.25 Dereglyék A szállítóhajók legegyszerűbb fajtája a dereglye. Deszkából készült, sekély mélységű, széles, lapos fenekű, mindkét végén tompaorrú ladikféle.26 A szállítandó tehertől függött nagysága és az elnevezése is. Voltak sós, szénás, homokos, gyümölcsös és vásáros dereglyék. Formájában két típus különböztethető meg: a hegyes orrú vagy csukaorrú és a tompa orrú vagy harcsaszájú dereglye. A kormánylapátja szerint lehet lentás vagy timonyos dereglye. A lenta a dereglye fartőkéjébe erősített villában jobbra-balra mozgatva, evezve tette lehetővé a kormányzást. Ez volt a kezdetlegesebb forma, nehezebb volt vele a kormányzás. A timonyos dereglye biztonságosabb és kényelmesebb. Itt a kormánylapát nagyobb, és magasabbra lehetett vinni a kormányaidat. így a dereglye farába lehetett egy kis kalibát csinálni.27 A dereglyék külön típusa volt a lovasdereglye, amely a hajóvontató lovak túlsó partra szállítására szolgált. Szintén a dereglyék közé tartozik az az áruszállító vízi jármű, amellyel a XVIII. században a német telepesek érkeztek Hajósra, Császártöltésre és a többi Duna menti sváb településre. Ez az ún. „Ulmer Schachteln”, „ulmi skatulya” vagy „ulmi doboz”, mely nevét arról kapta, hogy a telepesek leggyakrabban Ulm városában ültek hajóra.28 A kisebb dereglyéket általában emberi erővel hajtották, nagy evezőkkel, dalladzókkal eveztek bennük. A nagyobb méretű dereglyéket már lovakkal vontatták, ennek megfelelően megkülönböztették a 4-6-8-10 lovas dereglyéket.29 Bárkák A népi hajózásban, vízi közlekedésben a halászathoz kapcsolódóan maradt fenn legtovább ez az elnevezés. A bárka rövid, széles, lapos fenekű fedeles hajóféleség. Ilyet használtak a só szállítására, de leginkább hal tárolására és vízi szállítására használták a lyuggatott oldalú, csónak alakú fahajót. Kisebb változataik az ún. nyargaló bárkák, melyet általában a csónak, ladik után kötve vontattak maguk után a halászok. Nagyobb változataik a halászbárkák, ezeket a halpiac közelében kötötték ki, rekeszeiben a halakat fajtánként elkülönítve tárolták. Hátsó végében legtöbbször felépítmény, csárda is volt, amely raktárként, hálóhelyként szolgált. 24 BELLON Tibor 2001.280. 25 BELLON Tibor 2003. 154-170. 26 GYÖRFFY István - VISK.I Károly 1941.210. 27 KUCZY Károly 1976. 51. 28 BÁNÁT Miklós 1969. 50. VARGA Ádám 1973. 101. 29 GRÁFIK Imre 2001.989. 123
