Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében borult.10 A folyóvizeken használt csónak lapos fenekű volt, orra fogásra alkalmas rúdban végződött.11 Voltak egyemberbíró csónakok és voltak olyanok, melyekbe 10-15-en is belefértek. Ezeket már révészek használták. A csónakot a farában ülve lapáttal hajtották. Aki hátul ült, az irányított, aki elől, az hajtott.12 Az elhasznált, kiöregedett csónakokat keresztben kettéfürészelve használták sárban, terhek vontatására. Neve innen származik: sárhajó.13 A XIX. század közepén kezdték nagyobb számban használni a deszkából bordázatra épített ladikokat. Sólymos Ede a Dunán használt ladikoknak három típusát különböztette meg: az osztrák, az apatini és a helyi formákat. Az egyes típusokon belül pedig a nagyhálós és a kishalász ladikokat. Az osztrák típus 7-12 m hosszú, hegyes orrú, kissé csapott farú ladik, melyet a Duna felső szakaszán használtak. Fenyődeszkából, faszöggel készült, ezért nagyobb terhet nem bírt el.14 Az apatini típust a Duna déli szakaszán, Dunapentelétől lefelé használták. Hossza 9 m, feneke 95 cm széles, a perem felé kiszélesedik 130 cm-re. Elöl és hátul egyformán hegyes, felhajló végű. Ez a ladik már tölgyfából készült, előre és hátra egyaránt lehetett vele haladni. Évente karbantartották: külsejét kátrányozták, a varrásokat újra cserélték. Baján és környékén a kishalászok ladikját csiklinek nevezték.'5 Baján, de különösen Szeremlén gyakori szállítóeszköz volt. Nagy szerepet játszott a két település közötti teherhordásban. A csikli egy egyszerű csónak vagy ladik volt kátrányozva. 4 m hosszú, 80 cm széles, 40—50 cm oldallal, hozzá egy kormány evező vei. Egy személy részére készült, aki evezővel hajtotta és kormányozta. Felhasználták szállításra, fuvarozásra, kiadták kölcsön, de eljártak vele az erdőre fát lopni, titokban halászni és csempészni, de szokás volt a szűzdohánnyal való kereskedelem is.16 Gráfik Imre még egy típust határozott meg: a Tisza mentén használt, mindkét végén egyenes, csapott végű ladikot.17 Trianon után a lakosság igényeit a helyi mesterek igyekeztek kielégíteni. Az ekkor készült ladikok a helyi igényeknek és anyag adta lehetőségeknek megfelelő méretben és formában készültek. A ladikot már hajóácsok, superok készítették. A legtöbb jármű orrtőkéje, fartőkéje, bordái és bókonyai tölgyfából készültek, míg oldala, feneke és ülésdeszkái fenyőfából álltak. A deszkák közötti rést mohával tömték el, melyre fugléc került, és azt eszkába szög szorította le. A ladik oldalait kátránnyal kenték be. A bordákat bordavassal erősítették, a ladik orrába karika, kötél vagy lánc került. Hajtására és kormányozására különböző méretű és formájú evezőket használtak.18 10 BELLON Tibor 2003. 145. 11 GRÁFIK Imre 2001. 981. 12 BELLON Tibor 2003. 145. 13 GRÁFIK Imre 2001 982. 14 SÓLYMOS Ede 1965. 69. 15 SÓLYMOS Ede 1965. 69. 16 HOMÁNYI Mihály 1980. 17 GRÁFIK Imre 2001. 982. 18 GRÁFIK Imre 1971.80-81. és 2001.983. 121
