Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Ifj. Gyergyádesz László: Molnár C. Pál (1894–1981) festészete a keresztény ikonográfia jegyében
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében irányába való vonzódását (pl. Vénasszonyok nyara, 1936\ vagy a müncheni terror- támadásra reflektáló 1972-es Caesar halála), amely nála éppenséggel, bevallottan is összefüggésben van a keresztény ikonográfia gyakori választásával: „Úgy lehet, ez a hajlamom volt az, mely egyáltalán az egyházmüvészet területére vitte művészi tevékenységemet”.3 Az ilyen „spirituális megjelenésű ábrázolatok” közé tartozhatott a csak fekete-fehér fotóról ismert Revelacio - Concepcione immaculata című festménye is, amelyre talán vonatkoztathatóak az ötvenes évek eleji visszaemlékezés alábbi sorai: „Amikor 1930-ban a Római Magyar Intézet kiállítását rendezték a Nemzeti Szalonban Klebelsberg nem adott engedélyt a »Szeplőtelen fogantatás« című kép kiállításához”.4 A kiállítás egyik nagy meglepetése volt számunkra, amikor felfedeztük, hogy az előbb említett, lappangóként számon tartott jelenet - igaz, utólagosan át- és lefestve — megjelenik az Esztergomban őrzött Utolsó vacsora hátoldalán. A kecskeméti tárlat bevezető részén, a különféle tematikák közül, a tájképek mellett (pl. Rocca di Papa, 1936), elsősorban a női aktok kaptak kiemelt hangsúlyt, mindenekelőtt azért, mert a harmincas évekig a legfőbb társaik voltak a biblikus kompozícióknak. Ahogy Gerevich Tibor, az őt 1926-tól kezdve kiemelten támogató művészettörténész, a római Magyar Akadémia kurátora, már 1931-ben megállapította: „Lírai festő, aki a vallásos áhítatot éppúgy megszólaltatja, mint amily költői inter- pretálója a női szépségnek”.5 Ezt a véleményt maga a művész erősíti meg: „Úgy gondolom, hogy az igazi művészet a vallás megnyilatkozásának egy formája. Van, aki akkor imádkozik, mikor aktot fest. Dicsőíti a Teremtőt a formák és az élet szépségéért”.6 Ennek vizuális továbbértelmezésének tekinthetjük a fent említett Szeplőtelen fogantatás egy másik változatát, amelynek címvariánsai az Angyali üdvözlet, illetve Anyaság - Ave Maria (az utóbbi megnevezéssel a kiállításunkon is szerepelt). A Rómában festett képen, a késő középkori Maria gravida ikonográfiái tradíció utódjaként, a láthatóan áldott állapotban lévő Szűz ráadásul még meztelen is, így aztán le kellett parancsolni a Collegium Hungaricum 1929-es házi kiállításáról, sőt P. Szűcs Júlia szerint ugyanezt a művet kellett a Nemzeti Szalonban is leszedni.7 Minőségben kiemelendő a két Kieselbach Tamástól kölcsönkapott darab (Aktok a vízparton, 1925 k.; Hátakt, 1938). Az utóbbi mű túlfűtött erotikáját, a negédesség irányába való elcsúszását, a sajátos humorral megjelenített és egy „hideg zuhany” hatásával felérő táji háttér óvja meg, mindenekelőtt a magasfeszültségű vezetékre ültetett madárpár anti-biedermeier motivumával. Kissé megmosolyogtató viszont, ahogy Kampis Antal ír Molnár C. aktjairól, melyeken „...a művész minden alantas indulat nélkül, mint a szépség pontifexe vetíti elénk a mezítelen női test általa meglátott sokféle varázsát”.8 A következő termekben már a keresztény ikonográfiát fő útitársul választó alkotót mutattuk be. E téren az igazi kezdőpont Róma volt. A közismert történet szerint Gerevich Tibor az 1926-os egyházmüvészeti kiállításon fedezte fel Molnár C. 3 MOLNÁR-C. PÁL VALLOMÁSAI ÉLETÉRŐL 1994. 47. 4 MOLNÁR-C. PÁL VALLOMÁSAI ÉLETÉRŐL 1994. 47. és 48. 5 GEREVICH Tibor 1931. 197. 6 Idézi a Hazánk 1947. december 24-én megjelent számából: MOLNÁR-C. PÁL, 1894 BATTONYA - 1981 BUDAPEST 1997. 146. 7 P. SZŰCS Júlia 1987. 83. 8 KAMPIS Antal 1935.235. 105
