Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)

Zepeczaner Jenő: Mecénás volt-e a vargyasi Daniel-család?

Zepeczaner Jenő: Mecénás volt-e a vargyasi Daniel-család?

voltak. Nem egyszer töltötték be a fokirálybírói (főispán) tisztséget. így a XVIII. és

XIX. századokban meghatározó szerepük volt a helyi adminisztrációban.

A viszonylag jelentős vagyon és jelentős társadalmi szerep törvényszerű következménye volt, hogy a család ifjú tagjai jó nevelést kaptak. Nem egy tagja foglalkozott írással, és állandó támogatói voltak az erdélyi protestáns iskoláknak, a művelődésnek.

Dániel Gábor kiadja a Disputatio theologica de peccati natura (Kv. 1695) c. munkáját, benne tanára, Nádudvari Péter tiszteletére írt latin nyelvű versét.

Daniel (II.) István (1684-1774), Udvarhelyszék fökirálybírája, a kurucok követe volt Havasalföldön, Forgács generális hadsegéde, majd Erdélyben Pekri Lőrinc seregében szolgált, kivel az erdélyi hadak veresége után Moldvába menekült, nőül vette (1709) annak Polixéna lányát. A szatmári béke után, amelynek tárgyalásain ő is részt vett, kegyelmet kapott, oly annyira, hogy kiérdemelte az osztrák báróságot is, amit 1737-ben kapott meg, miután 1722-ben a nagyszebeni országgyűlésben aláírta a Pragmatica Sanctiot. 1745-től 1774. március 24-én bekövetkezett haláláig Udvarhelyszék fökirálybírája volt, egyike a legismertebbeknek. „Alig volt Udvarhelyszéknek tudósabb bölcsebb, igazságosabb és hatalmasabb fökirálybírája, mint báró Daniel István, kinek hatalmáról ezen mondat maradott fenn: Isten az égben, Mária Terézia Bécsben, Daniel István a székben” - jellemzi Dániel Gábor. „Ezen még ma is kedves emlékezetben lévő K[argyasi] Daniel István munkásságának köszönheti létét a Piac közepén épült Reformátusok temploma és azzal áltál-ellenben csak 12 lépésnyire fekvő három emeletü Reformátum Nemes Collégiom, négy oldalra készült gyünyörű épülete belső szép Curiájával egyetemben” 4 — írja Szigethi Gyula Mihály 1826-ban. A város másik „krónikása”, Szeles János is megemlékezik róla: „Néhai w[éltósá]gos B. Daniel Istvánnak, Udvarhelyszék akkori érdemes fő- királybirájának bőv adományaiból szép, orgonával felékesítvén [a református templomot], a maga költségén a megye egy 12 mázsás harangot tétetett a toronyba, a Collégiumnak tornyában lévő órát általvitette ... ”.4 5

Tekintélyét, vagyonát bőven kamatoztatta a nagyenyedi és székelyudvarhelyi református kollégiumok érdekében. Segítsége nélkül nem is sikerült volna Kis Gergely rektornak újjáépíteni az iskolát. Hálájának jele az adományozó halálakor szerkesztett szép gyászbeszédében is kifejezésre jut, nem ok nélkül kiált fel így a jeles professzor: „Marus Vásárhelyi Reformátum virágzó Collegium! Udvarhelyi Ref. Nemes Oskola! Mentői bővebb vala ezen közönséges Patronusunknak adakozása, úgy-mint a ’ kinek elfelejthetetlen Kegyessége esztendőnként bőven táplál vala: annál méltábban bánkódunk, fájlalván egyaránt Árvasághoz közelitő Sorsunkat. ”6

Hivatali, politikai tevékenysége mellett jutott ideje az írásra is. Fiához intézett intelmei Monita paterna címmel jelentek meg abból az alkalomból, hogy a vigyázatlan fiú véletlenül átlőtte jobb karját. Ebben, a saját költségén kiadott műben atyai intelmeit fogalmazza meg, biztatva az Istennek tetsző református életre.

4 SZIGETHI Gyula Mihály 1826. 1745.

5 SZELES János 1898. XV. 464.

6 KIS Gergely 1774.; lásd még: BOROSNYAI LUKÁTS Simeon - KIS Gergely - DEÁKI FILEP Pál 1774.

166