Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: 1848/49 a Duna-Tisza közén
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 16. (Károlyi) huszárezred szervezését és szabadságharcos szereplését foglalta össze. Ebben a kiadványban több névsort is közöltünk, amelyek a pontos dokumentálás igényén túl azzal a reménnyel kerültek a kötetbe, hogy sokak számára emberközelbe hozzák az ország és a szűkebb haza történetének egy kiemelkedő fejezetét. Muraközy Jánosról és Kecskemét város szabadcsapatáról készült tanulmányom ugyancsak ebben a kötetben kapott helyet. Talán sokan olvasták azt a könyvet, amelyben a regénybeli gerillakapitány még éppen időben érkezik, megmenti a farkasoktól s Jellasics katonáitól üldözött, cigányzenész álruhába öltözött küldöncöt, aki nem más, mint a „tengerszemű hölgy.” Ez a történet: Jókai meséje. A részletek - a Kecskemét környéki táj, a szikrai homokbuckák, 1848/49 telének pusztai gerillaharcai - a valóság elemei, s nem véletlenül kerültek Jókai könyvébe. A tengerszemű hölgy című regényben a portyázók élén lovagló „gyönyörű daliás alak, igazi magyar arcú ifjú” alakját arról a kecskeméti fiatalemberről mintázta Jókai, aki itteni diákévei alatt barátja és iskolatársa volt. És valóban létezett - 1849 januártól májusig - az a kecskeméti szabadcsapat is, amelynek vezetője Muraközy János volt. Muraközy János 1824. február 8-án született Kecskeméten, elemi és középiskoláit Pesten és Kecskeméten végezte, a helybeli református főiskolán 1842-44-ben együtt tanult Jókaival. Jogi gyakorlatait még be sem fejezte, amikor Pesten beiratkozott Marastoni Jakab festészeti akadémiájára. Édesapja halála miatt 1847-ben hazajött Kecskemétre, hogy a családi birtok ügyeit intézze, majd 1848 elején folytatta festészeti tanulmányait. A márciusi forradalom napjaiban jött haza Kecskemétre, előbb mint nemzetőr százados szolgált, majd Kecskemét város gerillacsapatának kapitánya volt. A tanulmány célkitűzése a szabadcsapat szervezésének és szerepének bemutatása volt, hiszen erre korábban még nem került sor, illetve csak a helyben, Kecskeméten megtalálható források kutatásával. A december végén Kecskeméten szervezett szabadcsapat rövid felkészülés után január 12-én hagyta el a várost, főhadiszállásukat Kecskeméttől kb. 40 kilométerre, Szolnoktól délre, Cibakházánál jelölték ki, és Mesterházy István parancsnoksága alá kerültek. Cibakháza Szolnokhoz és Tiszafüredhez hasonlóan a tiszai híd miatt rendkívül fontos stratégiai pont volt azokban a hetekben, amikor a magyar csapatokat a Tisza mentén vonták össze, miközben az ellenség egyre beljebb nyomult a Duna-Tisza térségében. Előbb Cegléden és Nagykőrösön, majd január végén Kecskeméten is beszállásoltak a császári csapatok. Cibakháza térségét februárban jelentősen megerősítették, több alakulatot vezényeltek oda, amelyek a kecskemétiekkel együtt sikeresen megvédték a hidat. A gerillacsapat további, rendszeres feladatai közé tartozott az ellenség megtévesztése, nyug- talanítása, váratlan rajtaütések, a portyázó ellenség akcióinak kivédése, felderítések, egyes Duna-Tisza közi települések - pl. Kiskőrös - megvédése a horvát martalócok- tól. 1849 márciusában - Jellasics Kecskemétre történt bevonulásának idején - több sikeres akciót hajtottak végre, és több alkalommal megmentették a város élelmiszer- és takarmánykészleteit az ellenségtől. A szabadcsapat 1849. májusi feloszlatása után a gerillák többsége honvédnek állt, élükön Muraközyvel, aki a Kecskeméten szervezett 92. sz. honvéd zászlóalj századosa lett, részt vett a nyári hadjáratban a Tiszai hadsereg (X. hadtest) kötelékében. Ott volt a világosi fegyverletételnél, néhány társával kalandos úton hazatért Kecskemétre, előbb a környékbeli tanyákon rejtőzött el, majd Pesten bújtatta Marastoni mester, rövid ideig Jókaival együtt is bujdosott 119
