Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: 1848/49 a Duna-Tisza közén
Székelyné Körösi Ilona: 1848/49 a Duna-Tisza közén ben vetette papírra. Ennek előzménye az volt, hogy a zászlóalj tisztikarában kezdettől fogva kitűnt műveltségével és jó íráskészségével, - az általa megírt ünnepi beszédek szövegével is magára vonta a figyelmet - ezért a zászlóalj naplójának vezetésével őt bízták meg. Bár a letisztázott napló a világosi fegyverletétel idején a zászlóalj ládájával együtt eltűntjegyzeteiből és emlékezetből rekonstruálta az írást, amelynek részleteit később különböző lapokban (Kecskemét, Bácska) megjelentette, és eljuttatta Dudás Ödön szerkesztőhöz is, akinek A magyar hadsereg 1848—49-ben című kéziratos életrajzgyüjteménye az OSZK Kt Folia Hungarica gyűjteményében található. Szalkay írásának forráskritikája meghaladná az előadás kereteit, itt csak utalok arra, hogy a megjelent kötetben ez nagyon részletesen megtörtént. Az esetleges tévedések és a szubjektív elemek ellenére (Kossuth-rajongó, Görgey-gyűlölő) írása fontos forrása a 6. honvéd zászlóalj történetének, és érdekes adalék a szabadságharc históriájához, a történelmet alulnézetben szemlélő és személyes sorsán keresztül tüz- közelben, hóban-sárban, táborról táborra, harctérről harctérre vonuló katona tollából. A zászlóalj és Szalkay Gergely több mint egy esztendő alatt - 1848 júniusától 1849 augusztusáig - megtett útját, illetve az érintett helységeket térképre vetítve, a következő képet kapjuk: 136 településen álltak meg hosszabb-rövidebb ideig, egy vagy több alkalommal is. Szalkay Gergely és bajtársai számára a legjelentősebb események: 1848 augusztusában és szeptemberében Szenttamás két ostroma, Temerin és Járek elpusztításának szemtanúi, 1849. március 5-én a szolnoki csata, április 4-én a tápióbicskei, április 10-én a váci, április 19-én a nagysallói, április 26-án a Komá- rom-ószőnyi csata, május 21-én Budavár bevétele, július 15-én a váci, és augusztus 2-án a debreceni csata. A kötetben Szalkay Gergely írását jegyzetapparátus, irodalom, életrajzi bevezető, a 6. honvéd zászlóalj szabadságharcos szerepét érzékeltető kronológia és térképvázlat, képek, valamint a naplóban szereplő személyek életrajzi adatai és helynévmutató egészíti ki.1 A Kecskemétiek a szabadságharcban c. sorozat II. (Kecskemét is kiállítja... című) tanulmánykötete,1 2 amely kecskeméti születésű és itteni kötődésű személyek életútját és szabadságharc alatti tevékenységét, valamint Kecskeméten szervezett reguláris és irreguláris egységek történetét mutatja be. Hermann Róbert a szabadságharc egyetlen polgári származású tábornokának, Gáspár Andrásnak a katonai pályafutását foglalta össze a róla szóló eddigi legteljesebb forrásfeltáró munka eredményeként. Zakar Péter Erdősi Imre piarista tanárról írt, akinek nevét legendák övezték, különösen az 1849. február 5-i branyiszkói áttörést követően. Pétemé Fehér Mária a Komárom feladásáig szolgáló 71. honvéd zászlóalj történetét, Csikány Tamás pedig a Nagykőrösön és Kecskeméten toborzott 1 Szenttamástól Világosig. Szalkay Gergely emlékirata 1848-49-ről és a 6. honvédzászlóalj történetéről. Kecskemétiek a szabadságharcban I. Kecskemét, 1998. A szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta, szerkesztette Székelyné Körösi Ilona. 2 Kecskemét is kiállítja... Kecskemétiek a szabadságharcban II. Szerkesztette: Székelyné Körösi Ilona. Kecskemét, 2002. A szerzők és tanulmányok: Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok; Péter- né Fehér Mária: „Első a tűzben, utolsó a hátrálásban. ” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848-1849-es szabadságharcban; Csikány Tamás: a 16. (Károlyi) huszárezred története, Zakar Péter: „Előre utánam, itt az Úristen" (Erdősi Imre, a branyiszkói hős); Székelyné Körösi Ilona: Muraközy János és Kecskemét város szabadcsapata. 118
