Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Somogyvári Ágnes: Kihívások, eredmények, tapasztalatok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Mi az, ami technikában, munkamódszerben, gyakorlatban megváltozott a tárgyalt tíz évet megelőző időszakhoz képest? Az útépítéseket megelőzően, már nem csak az autópályák esetében, hanem mindig, így a bekötő- vagy elkerülő utak esetében is sor kerül a régészeti terep- bejárásokra. Ezek a terepbejárások, bár néhányszor csak néhány hónappal előzik meg az útépítések megkezdését, mégis tervezhetőbbé teszik a munkát. 2003 óta pedig örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni minden nagyberuházáshoz, így már arra is van remény, hogy a nagyberuházásokhoz kapcsolódó munkák tervezhetőbbé válnak, és a későbbiekben az építkezéseknek csak a váratlanul előkerülő régészeti lelőhelyekkel kell számolniuk. Bár, hogy azért mégse legyünk egészen optimisták, egy friss, 2004-es példát megemlítek: az elkészült hatástanulmányban benne volt, hogy a beruházás területén régészeti lelőhely van, a beruházást mégis úgy kezdték el, hogy megelőző feltárásra nem került sor. Elsősorban az útépítésekhez kapcsolódva, a tervezett nyomvonalról és annak tágabb környezetéről légifotó készül. Ezeket a légifotókat elemzik, és jelölik a régészeti jelenségként értelmezhető terepformációkat. Ennek a munkának a kontrollját szeretnénk elvégezni ebben az évben, amikor az M9-es út nyomvonalában régészeti lelőhelyként értelmezett megfigyeléseket terepbejárással próbáljuk felderíteni és rögzíteni. Természetesen, ha van rá lehetőségünk a már feltárt területekről is készíttetünk légifotót. Mindenek előtt azonban az ásatások mérete, a feltárandó terület nagysága növekedett meg, ezzel fordított arányban pedig csökkent az ásatásokra fordítható idő, hiszen a beruházók szinte mindig sürgették a területátadásokat, de ha nem sürgették volna, a megkötött szerződésekben rögzített határidők akkor is kényszerítő erővel bírtak. Az elmúlt tíz évben megtanultuk a nagy felületekre kiterjedő ásatási technikát, a dokumentáció helyszíni készítésénél a digitális fényképezőgép, számítógép alkalmazását. A dokumentáció előírt módon való elkészítése jelentett eddig problémát, mivel nagy anyagot kellett viszonylag rövid idő alatt, az előírtaknak megfelelően rendezni. 2004-ben jutottunk el oda, hogy megbízással, erre szakosodott cégekkel tudjuk a dokumentációt elkészíttetni. Ez a helyszínen készült írásos, fotós és rajzos anyag számítógépes feldolgozását jelenti. Ezek a cégek általában az ásatási terület felmérését, térképezését és szintezését is elvégzik. így van esélyünk arra, hogy az ásatás befejezését követő egy éven belül elkészül a dokumentáció. Szót kell még ejteni a restaurálásról és a feldolgozásról. A restaurálásnál az lenne a cél, hogy a leletek tisztítására és a restaurálásra a feltárással párhuzamosan kerülhessen sor. Mivel a terepen való munka az év nagyobbik részét leköti, így a feldolgozásban jelentős lemaradásaink vannak. Bár teljes anyagfeldolgozásra még nem került sor, de részeredmények közzétételére, egy-egy leletegyüttes publikálására igen. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a lelőhelyek minél alaposabb feldolgozásához a különböző tudományágak segítségét is igénybe vettük. így került sor archeobotanikai, archeozoológiai, antropológiai valamint pollen és C14-es vizsgálatok elvégeztetésére. Fontos cél lenne az is, hogy mindazt az anyagot, amit az elmúlt egy évtized során feltártunk, kiállításon bemutathassuk. Erre még várni kell, de apró lépéseket azért már tettünk. Elindítottunk 1999-ben egy kamarakiállítás-sorozatot a Cifrapa7
