Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Kothencz Kelemen: Szűcsmesterség Baján a XX. században
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Kothencz Kelemen SZŰCSMESTERSÉG BAJÁN A XX. SZÁZADBAN Bevezetés A magyar paraszti szűcsmunka leginkább a juh gyapjas bőrének kidolgozásán alapszik. Az európai szűcsök főleg a nemesebb prémek feldolgozásával, elsősorban a magasabb társadalmi rangúak számára állították elő termékeiket. A szakirodalom szerint a szücsmesterség a XVIII-XIX. század fordulója táján két ágra szakadt.1 Egyiket a juhbőrrel dolgozó magyar szűcsök, míg a másikat a nemes és félnemes prémeket is felhasználó, úgynevezett német szűcsök alkották. A német szűcsök szintén használtak juh- és báránybőröket, viszont ők festették is a bőrt. Férfi, női és gyermek bundákat, szőrmesapkákat készítettek, szövetkabátok bélelését, szőrmegal- lérozását vállalták. A mindennapi paraszti használatra szánt ruhadarabokat, subákat, bekecset a magyar szűcsök varrták, amelyeket legtöbbször hímzéssel is díszítettek. Baján leginkább a német szűcsök tevékenykedtek, amely tehát nem a nemzetiségre, hanem a munkamódszerre utal. A bajai szűcsmesterséggel már Sólymos Ede is foglalkozott az 1960-as évek elején.* 2 Jegyzetei az Ethnológiai Adattárban, illetve a Türr István Múzeumban lelhetők fel.3 A néprajzi szakirodalom idáig kevésbé méltatta a német szűcsök munkáját. Néhány tanulmány az említés szintjén szól róluk, viszont a szerzőik csak kivételesen tüntették fel azokat a településeket, ahol valójában munkálkodtak. A magyar és német szűcsök munkamódszere közötti alapvető különbségeket legalaposabban Frecskay János fogalmazta meg 1912-ben megjelent Mesterségek szótára című művében.4 Érdemes idézni a szerzőtől: „Az a szűcs, a ki a szőrneművel akár csupasz bőrt: irhát, kopaszbőrt (Blösze), akár posztót vagy egyéb kelmét béllel (futtern) és prémez, szegőt fölhány (verbrämen), a német szűcs (deutschner Kürschner), a béllelő szűcs (Buntfutterer), míg ellenben az a szűcs, a ki a gyapjasbőrt magában dolgozza föl ruhafélének úgy, hogy ennek húsosfele (Fleischseite) takaró nélkül marad, a magyar szűcs (ungarischer Kürschner), a fehérmunkás-szücs (Pelzer), mert a bőr húsos felét fehérre színii. ”5 Frecskay minden szakkifejezés után zárójelben feltüntette annak német nevét is. Egy 1909-ben megjelent iparos tankönyv szerint a „német szücsmunkák megint több részre oszlanak, nevezetesen: bélelési munkákra, prémezési, díszítési és végül az u. n. galanteria munkákra. A bélelési munkákhoz tartoznak úgy a férfi, mint a női kabátkák, u. n. »jopkák«, bundák, zekék stb. bélelése; a prémezési munkákhoz: a ' KRESZ Mária 1991. 318-319. - NAGYBÁKAY Péter 1985.352. 2 SÓLYMOS Ede 1991. 3 SÓLYMOS Ede 1960-61., 1961. 4 FRECSKAY János 1912. 376., 380-381. 5 FRECSKAY János 1912. 376. 73
