Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Romsics Imre: A XIX. századi hagyatéki leltárak, mint a népművészeti kutatás forrásai
Romsics Imre: A XIX. századi hagyatéki leltárak... felügyeletének egységes rendszere, foként a jobbágy árvák éltek nagyon sanyarú életet. Végleges megoldást az 1871. évi XVIII. törvénycikk hozott, mely visszaadta a gyámügyeket a törvényhatóságoknak és a rendezett tanácsú városoknak, s elrendelte az árvaszékek felállítását.9 E törvényről öt esztendeig folyt a vita, melynek lezárásaként jelent meg az 1877. évi XX. törvénycikk a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, mely véglegesen rendezte az árvaszékek szervezetét és feladatkörét.10 A törvény a hibái ellenére is jónak bizonyult, hiszen kisebb módosításokkal az 1950. évi családjogi törvényig hatályban maradt. A vizsgálódásunk tárgyát képező árvaszékek 1872. január 1-jén kezdték meg feladataik ellátását. A levéltári kutatásról és annak kezdetéről Miért kerestem meg a kalocsai árvaszék iratait? 1994—1997 majd 2000-2003 között egy-egy OTKA pályázat keretében folytattam a kalocsai népművészettel kapcsolatos kutatásaim. A számtalan új és meglepő eredményt felmutató kutatás egyik céljaként fogalmaztam meg a kalocsai népművészet korszakhatárainak pontosítását, kezdeteinek datálását. Miért volt erre szükség? Azért, mert a kalocsai népművészet korszakolásának egyetlen kisérlete során Bárth János sem tudta megnyugtatóan tisztázni a kérdést, így fogalmaz: „Alapos levéltári kutatások hiánya, illetve a kutatási szerencse kedvezőtlen alakulása folytán ma még meglehetősen keveset tudunk a Kalocsa környéki parasztság XVIII-XIX. századi anyagi ellátottságáról, viseletéről, lakáskultúrájáról és művészetéről. A peres iratokból származó szórvány adatok és az országos analógiák alapján azonban feltételezhetjük, hogy...”" Feltételezéseket fogalmaz tehát meg. Az alapkutatások hiányára hivatkozván a múzeumi gyűjtemények elemzésére támaszkodva jellemezte a kalocsai népművészet korszakait. Feltűnően kerüli viszont a hímzés XIX. századi korszakolását, legfőképp azokról a népművészeti ágakról értekezik, melyekből számtalan datált darabot őriz a Viski Károly Múzeum. Az óvatosság nem lehet véletlen. A kalocsai múzeum nagyon későn, Pécsiné Ács Sarolta 1963. évi kinevezésével kezdte csak meg módszeres gyűjtéseit. A szak- képesítés nélküli Pécsiné nagy lelkesedéssel és attól is nagyobb energiával kezdte meg a népművészeti tárgyak gyűjtését. Következetes, kitartó munkássága egy különlegesen értékes gyűjteményt eredményezett. A gyors munka és a gyűjtő szakképesítésének hiányából fakadóan azonban nem hasznosítható maradéktalanul az összegyűjtött információ. A múzeumi gyűjtemény nem alkalmas a korai kalocsai hímzések pontos datálására. Újabb forrásokat kellett tehát keresnünk. Miután Kalocsa levéltára jelentős mértékben károsodott, irattárának jelentős hányada megsemmisült, ezért nehéz helyzetben van a város múltja iránt érdeklődő kutató. Más forrást nem találván, kértem 5 CSÍPÉS Antal 1973. 177. Az árvák gondozásáról, az árvaszékek felállításáról és a kérdés végleges rendezéséig folytatandó gyakorlatról a törvény 23. §. b) bekezdése, valamint a 24. és 25. § rendelkezett - Magyar törvénytár 1869-1871. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 282. 10 Magyar törvénytár 1877-1878. 24-72. " BÁRTH János 1978. 8. 62
