Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Történelmi adatok Kiskunfélegyháza vallási néprajzához
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón történet lényege, hogy az iskolából eltanácsolt legényt, a családfői tisztet betöltő nagyapa kikergette a család tanyájára disznópásztomak. A nevelési célzatú tanyai tartózkodás mostoha körülményei között a fiú éhezett. Talán ezért lett emlékezetes esemény, hogy „ mostoha annya a radnai búcsúról vissza jövet a tanyát útba ejtvén az el nem fogyasztott elemózsiából egy darab sült kappant adott a kezébe. ” 13 A vallási néprajz szakirodaimából, Bálint Sándor, Barna Gábor és mások munkásságából tudjuk a búcsújárás a vallásos érzület közösségi megnyilvánulása. Búcsúba az emberek nem egyedül, hanem közösségük, falujuk búcsújáró csoportjával mentek. Nem lehetetlen, hogy a jászsági kapcsolatok, a rokonság révén a félegyháziak már a XVIII. században megkedvelték Máriaradna búcsúit. Természetesen ez hipotézis, jelenleg csak az idézett forrásokból következtethetünk a feltételezésre. Múzeumi forrásunkat és Tüskés Gábor kutatásait összevetve úgy tűnik a félegyháziak radnai búcsújárásának kezdetét és bizonyságait a XVIII. század utolsó harmadában kell keresnünk. Hol bukkannak fel a keresett dokumentumok, nem tudhatjuk, de bizonyára akad majd olyan bizonyság, ami a radnai templomra tett gyakori hagyományozásokra bővebb magyarázatot adhat. Ha átpillantunk a XIX. század elejére meggyőződhetünk a hagyomány továbbéléséről. Horváth Sára 1808-ban, Késik János 1810-ben, Szolnoki Mária 1814-ben hagyományoz a radnai barátoknak bizonyos összeget. A kiemelt példák végrendeleti hagyatékok, a búcsú, búcsújárás megnevezése közvetlenül nem fordul elő a szövegben. Az bizonyos, hogy a XIX. század utolsó harmadában Máriaradna a félegyháziak egyik kedvelt búcsújáró helye volt. Ezt tanúsítja a millennium évében Mária- radnán állított emlékoszlop, amelyet az elmúlt évben magam is láttam. 13 Kiskun Múzeum Ad. 2002. 14.3. 51
