Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Történelmi adatok Kiskunfélegyháza vallási néprajzához
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Bánkiné Molnár Erzsébet TÖRTÉNELMI ADATOK KISKUNFÉLEGYHÁZA VALLÁSI NÉPRAJZÁHOZ A török idők alatt a Duna-Tisza köze jelentős területe elnéptelenedett, a lakatlan puszták nagy részét Szeged vagy Kecskemét bérelte. A hajdani falvak újra telepítése a XVIII. század elejétől zajlott, de a két kim puszta, Félegyháza és a vele szomszédos Majsa csak a telepítési hullám utolsó szakaszában, 1743-ban népesült be. Félegyháza (ma Kiskunfélegyháza) új lakói az ország 56 megnevezett és néhány meg nem nevezett helységéből érkeztek.' A falut újratelepitő népesség közül csupán néhányan indultak az ország déli megyéiből, egy személy vallotta Csongrád és egy Temes vármegyét előző lakhelyének. A többiek a Félegyházától északra eső területekről indultak útnak, legtöbben a Jászságból (148-an), a Kunságból (25-en), Pest vármegyéből (65-en), Heves vármegyéből (13-an), Hont vármegyéből (7-en) Nyitra vármegyéből (4-en). A többi beköltöző kibocsátó települése Nógrád, Szabolcs, Komárom vármegyében volt, 17 személynél pedig nem lehet egyértelműen megállapítani a származási helyet. Az ismét benépesült falu paraszti közösségének gazdasági és politikai életét a Jászkun Kerület foglalta rendszerbe, világlátásuk, erkölcsi életük rendező elve a római katolikus vallás volt. Ez utóbbiban kapott kiemelt jelentőséget a telepítők többségének jászsági származása. Félegyháza és szomszédja, az ugyanekkor újranépesült Majsa, katolikus szigetet képezett a Kiskun Kerület református települései között. A harmadik katolikus vallású falu a kerület déli peremén, Dorozsma volt. A vallás szabályozó ereje részben az egyház irányító és felügyelő tevékenységében, a liturgikus előírások követésében nyilvánult meg, részben a maguk által kialakított szokásokban, életvitelben. Az új település mindennapjaira nem csupán a Jászkunság szokásrendje, hanem a kerületen kívüli, de Félegyházával szomszédos katolikus közösségek szokásai is hatottak. Több adat bizonyítja, hogy a kecskeméti és az alpári római katolikusok egyházi ünnepein a félegyházi lakosok megjelentek. Alpáron (Tiszaalpár) április elején tartották a templom patrocíniumának „jó Tanácsú Boldogságos Szűz Máriának” ünnepét, melyre a félegyházi tanács mindig külön meghívót kapott.1 2 Decemberben Kecskemétre mentek a Szent Miklós tiszteletére ajánlott templom búcsújára. Az ilyen alkalmakon az egyháziak mellett a világi ügyeket is megbeszélték. Az elmaradhatatlan közös lakomákat pedig már a meghívó levélben jelezték. 1763-ban a kecskeméti meghívásban írták, „az ebéd felett mennyei dolgokat forgatván, nem tsak testi épületet, ha nem lelkünk vigasztalását is elnyerhetjük. ”3 1 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1981. 2 BKML Kf. lt. Arc. 23. Capsa 1 Fasc. 5. N 1. /1769, Arc. 23. Capsa 1. Fasc. 6. NI. /1770. 3 BKML. Kf. lt. Missilisek, Arcula23. Caps.l. Fasc. 4. NI. /1763. dec. 3. 47
