Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Majorosné Belvaracz Ibolya–Homokiné Bibor Anna: Interaktivitás a Szórakaténuszban
Majorosné Belvaracz Ibolya - Homokiné Bíbor Anna: Interaktivitás... Az itt és most élményére szeretnénk most visszautalni. A lepénykenyér, melyet a múzeumi órán sütöttünk, egyszerűen készült, a lisztet vízzel, csipetnyi sóval összegyúrták a gyermekek, szétlapították, majd a rezsó lapján megsütötték. Kinézetre — hát - igen különös, főleg a köztudottan válogatós gyermekek számára. Egyik tanító viccesen meg is jegyezte: „Kíváncsi vagyok, mit szólnának, ha otthon ezt tennék eléjük vacsorára. Valószínűleg meg se kóstolnák.” Mégis, nagy élvezettel fogyasztották, sőt következő találkozásunk alkalmával lelkesen mesélték, hogy otthon is kipróbálták a lepénykenyér-sütést. • Második alkalommal a „ Sző, fon, nem takács ” kiállításegységet dolgoztuk fel. A kiállítási tárgyak mellett beszélgetés, valamint játékos feladatlap segítségével elevenítettük fel a szövés-fonás műveletének folyamatát, a hozzá fűződő szokásokat. Műhelyünkben kipróbálhatták a gyalogorsó használatát, majd a sodrással ismerkedhettek meg, mely tevékenységet - bármily egyszerű is - még a legnagyobbak is nagy lelkesedéssel végeztek. A foglalkozás zárásaként a fonók hangulatát idézve táncoltunk, népi énekes játékot játszottunk. • Harmadik foglalkozás témája az állattartás, a pásztorélet. A pásztoremberek mindennapjairól, feladataikról, eszközeikről, használati tárgyaikról való beszélgetés szemléltetését a kiállításban is látható tárgyak tették lehetővé. Győrffy István néprajztudós egyik írásából vett részlet felolvasásával igyekeztünk a gyermekek számára e világot még érzékletesebben bemutatni; az írásban a szerző a pásztorok életét, s közülük kiemelve a szilaj pásztorok életét, körülményeit mutatja be igen képszerűen. A műhelymunka ezúttal kukoricaszár állatkák készítése volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekek először kissé idegenkedtek az anyagtól, tartottak a kés használatától, ám belemelegedve a munkába, alig akarták abbahagyni. A foglalkozás és egyúttal a három alkalom zárásaként a kiállításhoz kapcsolódó játékokat játszottunk. Az egyiket, a képkirakó játékot a kiállításban is megtalálható fotók közül választottuk ki, s készítettük el, s a gyermekek csoportmunkában rakhatták ki. A másik játék kis szagló zsákocskákkal történt, a kiállításban is megtalálhatóakhoz hasonlóan fűszereket rejtettünk el bennük, minden fűszerből kettőt. A játék elején mindenki húzott egy zsákocskát, a feladat pedig az volt, találják meg, kinél van a párja. Azokkal a csoportokkal, akik csak egy alkalommal tudtak jönni, egyszerre néztük meg az egész kiállítást. Ezek a csoportok az előzetes jelentkezések során választhattak a három kézműves tevékenység közül. Nagy örömünkre szolgált, hogy mind a kiállítást, mind a hozzá tartozó kézműves foglalkozásokat nagy érdeklődés kísérte. Jó volt látni, hogy a látogatók milyen elmélyülten tanulmányozták a kiállított anyagot, s milyen nagy örömmel próbálták ki - még a felnőttek is - az interaktív eszközöket. Példa értékű, hogy volt olyan pedagógus, aki előzőleg eljött, tájékozódott, s a kiállításhoz feladatlapot készített tanítványai számára. 190
