Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Zepeczaner Jenő: Mecénás volt-e a vargyasi Daniel-család?
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón pélyes fogadtatás mellett nyilatkozott, mire a kölcségek fedezéséről lévén szó, Ugrón János ajánlott 50 forintot, mi többen példáját követve ugyanannyit, mások kevesebbet, de azért, ha nem ’csalódom 1 000 forint körül gyűlt pénz. Ez alkalomra egy bizottság választatott, mely elnökének engem jelöltek ki ..." 13 Támogatta az Erdélyi Múzeum Egyletet. Itt helyezte letétbe a székely nemzet pecsétjét, mikor az már elvesztette jelentőségét. Alapító és igazgatósági tagja volt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, amelyet jelentős adományokkal gyarapítón. Nem egyszer mentett meg régészeti leleteket. „Az olasztelki határon, »Tortoma« erdőrészen fejül, hol az 50-es években egy bronz üstben egy pásztor több arany kis rudacskákat talált, melyek közepükön vastagabbak voltak, a két végük felé vékonyabbak és rovátkákkal ellátva, melyek alkalmasint egykor pénz gyanánt lehetett forgalomban. Ezen rudacskák összehajtva egy férfi ujjára való gyűrűt adott ki. Ilyent kaptam egyet Bartha Károly bardóci birtokostól, azt az Erdélyi Múzeumba küldöttem. Ezeken kívül volt az említett üstben több bronz római korbeli bányalámpa és lándzsavég. Ezeket a németek alkalmasint valamely bécsi múzeum számára felküldötték. A Tortoma körül van egy patak, mely most is több régi vastag cserép - mondjuk fazék — darabokat mos ki. Mindezek a rómaiak nyomaira vezethetnek vissza, és Olasztelek, vagy mint a régi iratokban áll Olasztelep eredetére. Mind ezt mellékesen megjegyezve menyünk tovább Bardóc felé, a bibarcfalvi határ szélyhez. Ezen a ponton lévő halmok költötték fel a Simonfi orvos és Veszelyi, akkori baráti plébános figyelmét. Ki Marosvásárhelyre rendeltetvén mint történész, ki régészettel is foglalkozott, nekem mint főkirálybírónak figyelmembe ajánlotta ezen halmokat, melyeket a nép határhalmoknak, ő pedig sírhalmoknak tartott. Én 1868-en kezdettem vizsgálódni ezen halmok körül, és minthogy Westen fülei vasgyár igazgatója is érdeklődött ez iránt, ötét kértem fel az általam felvett munkások utasítására, hogy lehetőleg szakszerűen folyhasson a munka. A munkások közvetlen felügyeletét bibarcfalvi birtokos Borbáth László vállalta magára. Kilenc halom lett felásva, melyekről Westen pontos méreteket vett fel, úgy az azokban talált terméskőből szabályoson összeillesztett koporsókról. Melyekben elégetett holttestek hamvai voltak egy- egy nem egészen elégett csontrésszel. Még egyben találtak egy cserép urnát egy gyerek koponyarésszel és hamuval. Találtak még egy-egy sárga bronz lándzsavéget is. Ezen munkálat felkeltette a szakemberek figyelmét. A Századokban is közölve lett (talán az 1869.-i évfolyamban). Fináli erdélyi múzeum őr a feltárás után valamelyik évben felkereste ezen helyet, de csakis egy szép kis kőcsákányt talált, hanem kárpótlásul átadtam neki a nálam összegyűjtött csontvázrészeket, cserépedény darabokat, az említett összerakott urnát, stb. Römer Flóris magyar akadémiai tag, úgy Török Aurél is felszólításokat intéztek hozzám. ” 14 Kedvelte, művelte és támogatta a történetírást. Birtokán fogadja az Erdélybe látogató Thaly Kálmánt, aki tanulmányozhatja a család nagy levéltárát, amelyet Daniel Gábor rendszerezett. Közös munkájuk eredménye egy okmánytár, amely nem csak családi vonatkozásai miatt jelentős. Történelmi kalászok. 1603-1711. A Vargyasi Dániel- család irattárában levő ... kéziratok után kiadá Daniel Gábor. Szerk.: Thaly Kálmán. Pest, 1862. Később előfi- 13 14 13 DANIEL Gábor é.n. 1865. évi bejegyzés. 14 uo., 1868. évi bejegyzés. 169
