Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Zepeczaner Jenő: Mecénás volt-e a vargyasi Daniel-család?
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Zepeczaner Jenő MECÉNÁS VOLT-E A VARGYASIDANIEL-CSALÁD? Udvarhelyszék, a székelyek anyaszéke, földrajzilag Magyarország peremvidékén, a Hargita vulkanikus hegység nyugati lejtőin, a Nagyküküllő és a Homoródok völgyében, hegyes, dombos vidéken feküdt. Területén a szintkülönbség, kelet-nyugati irányban, a Madarasi Hargita 1801 m magas csúcsától a nyugati határán lévő héjasfalvi hídig hozzávetőleg 1400 m. A hegyvidék erdős lejtői, az agyagos dombok között csak a nagyobb folyóvizek keskeny teraszai nyújtottak viszonylag jobb mező- gazdasági területet. Nyilvánvaló, hogy az erdőművelés a legkevésbé jövedelmező formája a terület hasznosításának. A nehezen megmunkálható, sok munkaerő ráfordítást követelő köves, agyagos földek is csak a szűkös megélhetést biztosították. A termésből alig jutott a közeli piacra, ahonnan a nélkülözhetetlen kézműipari termékek a falura kerültek, és ezek mellett még adót is kellett fizetni. Igaz, hogy ez sem volt sok. Jellemző, hogy az 1876. évi megyerendezés során, mikor a törvényhatóság léte is veszélybe került, mert saját - a jövedelem után fizetett - egyenes adójának helyben maradó részéből nem lehetett fenntartani a megyei adminisztrációt. A megye vezetői arra hivatkoznak, hogy az egész vármegye nem fizet annyi adót, mint a szerencsésebb helyzetű Makó városa. Mindezt szükségesnek tartottam előrebocsátani az arányok érzékelése végett. A székely eredetű vargyasi és olaszteleki Daniel-család (eredetét a székelyek „Szkithiából” való „kijövetelig” viszi fel, és miért ne?) első hiteles említése 1396- ból származik, mikor Balázs részt vesz a nikápolyi csatában, de a XVI. századtól jelentős szerepet játszott a Székelyföld életében. Vagyona eredete ún. „székely örökség”, amit szorgalmasan gyarapítottak a székelység feudális viszonyok közé szorításának idején, és ugyanakkor Székelyföldön kívül is királyi adományokkal, vásárlással vagy házasság útján birtokokat szereztek. Az 1562. évi székely felkelést követő fejedelmi birtokadományozások is gyarapítják a családi vagyont.1 Szorgalmas birtokszerzők és megtartók voltak. Nemhiába írja Vajda Emil: „Szemesnek, élelmesnek, körmönfont gazdának, üzleti dolgokban jártasnak s otthonosnak nem egy Daniel mutatkozott” 2 vagy maga Dániel Gábor emlékirataiban: „Nem lesik lomha fatalizmussal a sült galambot, röptiben fogják el az élőt. ”1 2 3 A család útja a székely primorságtól a főrendiházig ível, két ága kapja meg a bárói rangot. A fejedelemség kori Erdélyben Bethlen Gábor és a két Rákóczi alatt országos politikában is jelentős szerepet játszanak. Maga a nagyfejedelem engedte meg kedves emberének, Dániel Mihálynak, hogy a címer állatát, a nyakán nyílvesz- szővel átlőtt hattyút használhassák. Udvarhelyszék politikai életében is mindig jelen 1 PÁLMAY József 1900. 54-55. 2 VAJDA Emil 1894. X. 3 DANIEL Gábor 1861-1898. Bevezetés. 165
