Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Farkas Lajos: Petőfi és Dunavecse
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Mivel szülei házában egy konyha és egy szoba volt, valamint otthon volt a kisebbik fiú, István is, aki mint felszabadult mészároslegény a húsvágásnál segédkezett, így Petőfi kénytelen Nagy Pál közbirtokos házánál lakni. A szoba az akkori viszonyokhoz képest nagyon kényelmesen volt berendezve (kárpitos ágy, függönyök). A költő boldog napokat él itt át, amit az „Ebéd után” című verse is bizonyít: „ Úgy jól laktam, hogy még! Egyet nyújtózom, és Aztán tiéd vagyok, Imádott heverés Oh kedves pamlagon Be áldott puha vagy! Ki téged feltalált, Az volt ám még az agy. ” A vendéglátó Nagy Pálnak nemcsak kényelmes háza volt a Templom utca 773- as szám alatt, hanem egy 16 éves szép szőke, kék szemű lánya, a Zsuzsika. Petőfi és Zsuzsika gyakran látták egymást, hisz nap, mint nap találkoztak az udvaron vagy a kertben. Nagy Pálék sokszor hívták ebédre a költőt, itt is a leány közelében lehetett. Petőfi erősen köhécselt akkoriban, annyira, hogy halálsejtelmek szorongatják - Hattyúdalféle című verse is erre utal. Aggódó édesanyja tanácsára reggelente egy csupor tej savót kellett innia, és azt is a figyelmes Zsuzsika vitte neki, (a zöld korsóban, mely ma a dunavecsei tájmúzeumban látható). Petőfi egyre szerelmesebb lesz a leányba, és már házasságra gondol, igaz nyomasztja, hogy szülei 1400 váltóforinttal tartoznak Zsuzsika apjának. A házasságból nem lett semmi, a nősülés csak ábránd maradt. Dunavecsén Petőfi 31 költeményt írt, ezekből 6 egyenesen Zsuzsikához szól, s legalább annyi már Pesten írt „népdal” vonatkozik rá. Petőfi sohasem felejtette el Zsuzsikát, egy év múlva, hogy elhagyta Duna- vecsét, elküldte neki a hozzáírt versei kéziratát emlékül, és küldött még bársony tokban egy ezüst kést és villát, valamint egy karikagyűrűt (budapesti Petőfi Múzeumban őrzik). Hogy Zsuzsika sem felejtett, bizonyítja, mindezeket megőrizte haláláig, pedig Petőfivel már soha többé nem találkozott. Nagy Zsuzsika féijhez megy Bállá István tiszteleteshez, Petőfi barátjához, 1848. február 5-én. Fiatalon, 32 éves korában halt meg, 1856. március 8-án. Ott nyugszik a dunavecsei temetőben félj ével Bállá Istvánnal és a tanítóval, a szintén Petőfi-baráttal, Bemolák Somával. Szűcs János rektor Nagykőrösön van eltemetve. „Nagyszerű sorsa megengedte, hogy egy lángész érzelmi körébe jusson s ez által a halhatatlanságba emelkedjék. Legyen emléke áldott” - mondta Ferenczi Zoltán, Petőfi-kutató, Zsuzsika sírjánál 1923-ban. 161
