Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Farkas Lajos: Petőfi és Dunavecse
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Farkas Lajos PETŐFI ÉS DUNAVECSE 1923-ban, Petőfi Sándor születésének százéves évforduló ünnepségén Ferenczi Zoltán, a nagy Petőfi kutató ezt mondta: „Ha Petőfi semmi többet nem írt volna Dunavecsén, mint a Füstbe ment terv-et, az anyai és gyermeki szeretet örök himnuszát, ez is elég lett volna, hogy a falu neve örökre fennmaradjon. ” Dunavecsén a több mint 200 éves református templom előtti téren bronzkatona fújja a kürtöt. A szobor tövében elhelyezett emléktábla hirdeti: „E szobor helyén állott egykor a kis lak a nagy Duna mentében, melyben Petőfi szülei laktak 1840-44-ig. ” Sajnos a múlt században a kislakot lebontották, a mészárszék épülete viszont, ahol Petrovics István tevékenykedett, ma is meg van, sőt tájmúzeumként működik. Az irodalomtörténet feljegyzései szerint Petőfi összesen 150 napot töltött Dunavecsén, 1844. április 7-étől június 17-ig. A költő szülei viszont már 1841-ben Dunavecsére költöztek, az öreg Petrovics ekkor elvállalta Nagy Pál árendált mészárszékének albérletét. Székálló legény lett. Igen nehéz életszakasz volt ez a szülők életében, hiszen Szabadszálláson az előző évben mindenükből kiforgatták adósságaik fejében. Petrovics István ekkor 50 éves volt, és nehezen bírta a kemény fizikai munkát. Szerette volna, ha fia Sándor a helyébe áll, s folytatja az ő mesterségét. Petőfi azonban alig több mint 2 hónapot töltött Dunavecsén, egyik levele szerint „unatkozva és verseket faragva”. Erősödő költői ambícióiról több adat tanúskodik. Már április 24-i keltezéssel verset ír. Az i. sz. I. századában élő római Martialis epigrammáit fordította. Június végén munkáiból kis versgyűjteményt állított össze, melynek címe Lánc versei. (Ma is megvan e kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban. Neumann Károlynak, a költő iskolatársának és barátjának ajándéka. Az 1940-es években nyomtatásban is megjelent Rexa Dezső filológus és műgyűjtő jóvoltából.) E nevezetes kézirat a kezdő poéta nagyra törő elképzeléseiről, naivnak tűnő ábrándjairól szól. Nem csoda, hogy a gyakorlatias gondolkodású apa és elsőszülött fia közt heves vitákra, szóváltásra és végül kenyértörésre kerül sor. Június 23-án elhagyja a szülői házat, erről a távozásról szól, a Fölszedtem a sátorfám... c. költeménye. E vers ihlette Munkácsy Mihályt „Petőfi búcsúja a szülői háztól” című festménye megalkotására. Vándorszínész majd pápai diák lett. 1842. augusztus végén merészkedett ismét a haragos apa színe elé, tarsolyában első nyomtatásban megjelent versével. Hozta magával unokatestvérét Orlay Petries Somát is. Pár napot tölt Dunavecsén, onnan Mezőberénybe majd Pápára utazik, hogy tovább tanuljon, de a színészet utáni vágya ekkor már jobban vonzotta. Sokat gondol öreg szüleire, ekkor születik meg a „Távolból” című verse, melyet Pozsonyban írt 1843 májusában. 159
