Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Merk Zsuzsa–Rapcsányi László: A város keresi múltját
Merk Zsuzsa - Rapcsányi László: A város keresi múltját sem volt hajlandó letenni a hűségesküt. Arra azonban nagyon figyelt, hogy munkatársai nyugodtan tegyék meg ezt a kívánt fogadalmat, mert így állásukat, fizetésüket megőrizhetik, és talán Baja város közigazgatása magyar kézben maradhat. Vojnics karakterének meghatározó vonása volt a modem közigazgatás létrehozása és hűsége feladatához, Baja városához. Bár bajai működése úgy kezdődött, hogy a sajtó nem titkolta: „Ez a hatemeletes közigazgatási tálentum, ez a polgár- mester nekünk nagyon drága!” Szívós munkával sikerre vitte terveit, és 1937-es nyugdíjba vonulása mélyen megrázta a város polgárait. Baja iránti szeretetének jellemző példája, hogy míg leányai Szabadkáért rajongtak, Pongrác fia Baját védte mindenáron. Mikor a lányok érvelése sarokba szorította, Pongrác nagy aduként kivágta utolsó érvét: Baja jó néhányszor leégett, de újjá épült. Ezt csinálja utána Szabadka! A fővárosba költözött Borbíró család a második világháborút követő esztendőben megkapta a polgári családoknak kijáró üzenetet: 1951-ben kitelepítették őket Budapestről, Nagyrábéra, majd Keszthelyre kerültek. A nyomorúságot, amit megéltek, az ilyen témájú filmekből jól ismeri a közönség. A kutatás gondjai itt kezdődnek, mert ettől fogva semmiféle hivatalos irat, újságcikk vagy egyéb beszámoló nincs róluk. Bonyolult utánjárással sikerült ráakadnunk néhány olyan személyre, akivel a kitelepítés helyéről levelezett, és akik őt információkkal, ajándékokkal, élelmiszerrel támogatták. Több száz kéziratos levelet gyűjtöttünk össze a legkülönbözőbb helyekről. Megrázóan szép, izgalmas, nem panaszkodó, nagy Istenbe vetett hittel telített szövegekben egy korkép formálódik előttünk. Bensőséges gondolatok az emberi sorsról, versekről, a család állapotáról és mindig-mindig a közigazgatásról, a majdani modem Magyarország államigazgatási szerkezetéről, melynek modellje Borbíró szemében mindig Baja városa. Ettől fogva regénnyé színesedett előttünk a Borbíró család sorsa, melyet gazdagított egy új epizód: Márta leánya elvált Miskolczy Dezső orvos-professzor férjétől, és nőül ment Szentgyörgyi Alberthez. A kitelepítés idején Szentgyörgyiék már az Egyesült Államokban éltek, és Albert anyagi segítségével, társadalmi összeköttetésével sikerült a kitelepített családnak, közvetlen rokonaiknak Csepregről Ausztriába szökniük, majd repülőgépen Mártáék otthonában leltek nyugalmat. A bajai múzeumban összegyűjtött levelek, fényképek száma egyre gyarapodott. Az idő haladt, a család tagjai fogyatkoztak, Borbíró Ferenc 1962. december 31- én meghalt, leánya Szentgyörgyiné Borbíró Márta 1963-ban követte. Valódi fülszövegként próbáltam felkelteni a munkánk iránti érdeklődést, mely reményünk szerint a Bács-Kiskun megyei múzeumi kutatások értékes dokumentuma lehet, mert Vojnics Ferenc személyében és gondolataiban az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedétől Borbíró Ferenc haláláig tartó időszak, a korabeli Magyar- ország és Bácska minden színét és árnyékát megőrizte. 128
