Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Kriston Vízi József: Garán élő nemzetiségeink téli szórakozásformái és alkalmai
Garán élő nemzetiségeink téli szórakozásformái és alkalmai indult vidám, köszöntő dalokkal, s ezért bort és kalácsot kaptak a háziaktól.12 A farsangi bált megelőzően a sváb leányok egymással versengve csináltatták divatos, új ruháikat. A szülők természetesen semmi pénzt nem sajnáltak erre a célra. A nagy farsangi bálok a télvégi időszak utóján kezdődtek, s a falurész és nemzetiség szerinti kocsmákban zajlottak. Garán a mulatságok alkalmával egy sramli és két fúvós zenekar szolgáltatta a zenét Szepi Müller, Ginder Péter és Stefan Knipf vendéglőjében. A farsangzáró bál vasárnap délután vette kezdetét, s tartott hétfőn kora reggelig, majd egy alvásnyi pihenés után kedden éjfél előtt fejeződött be. A fiatalokon kívül állandó felnőtt résztvevői is voltak e táncmulatságoknak: az anyák, néha a nagyanyák is, akik a kocsmai bálterem egyik oldalánál elhelyezett széksorokból figyelték az ifjakat — főként a leányuk iránt megnyilvánuló figyelem minden apró rezdülését. Természetesen Garán sem volt mindegy, hogy egy ilyen esetben melyik lányt melyik legény és hányszor vitte táncba! A nagyvendéglők tánctermeiben tehát az anyai nézősor előtt álltak és várakoztak a kiöltözött leányok, míg a legények egy másik szobában üldögéltek. A tánc kezdetekor, a zene első taktusai után a fiúk szinte berobbantak a bálterembe, ki-ki igyekezve az általa jó előre kiszemelt lány felé. A résztvevők számától függött, hogy egy-egy - fiatalabb vagy nem igen „kelendő” - leány pár nélkül maradt, vagy a táncosok rohama után egy- egy legénykének már csak a „maradék”, azaz a számára nem a legvonzóbb leány, vagy éppen egyetlen partner sem jutott. Gyakorta kinevették a földműves legényeket, amikor a tangóra vagy a slow-foxra váltott zene elől az előbb még oly bátor ifjak szinte kimenekültek. A bál szervezői, a gazdalegények aztán Hamvazószerdán még találkoztak, hogy rendezzék a számlát, s így a böjtkezdő nap komor hangulatát még egyszer néhány vidám órával oldották.13 Napjainkban egyre kevesebb a jó zenekar, ezért nagyon sok egyeztetés előz meg egy-egy garai sváb bált is. A szervezők a Dunántúlról való és igen elfoglalt (palotabozsoki) Schütz-zenekart hívják, illetve hívatják meg évek óta a kultúrház igazgatójával. Természetesen ügyelnek arra, hogy a bál még a böjt beállta előtt meglegyen. Mivel a helyi német kisebbségi önkormányzat elnöke s helyettese is az iskolában tanít, így a 160 németet tanuló gyermek családja, valamint a helybéli elöljáróság és a távolról ide kötődők hada meghívást kap a „hagyományos” sváb bálra.14 Ennek ellenére sokan már karácsonyt frissen elhagyva szólnak, üzennek vagy telefonoznak, jelezve igényüket egy-egy páros helyre, de még inkább teljes asztalt lefoglalva. A névvel is ellátott foglalási cédulákat a bál előtti nap délutánján helyezik az asztalokra, amikoris az egész termet berendezik, díszítik és csinosítják az ifjúság segítségével a szervezők. Ekkor csomagolják be a tombola-ajándékokat is, amiket helybeli kereskedők, vállalkozók ajánlanak fel. Wolfardt Istvánná, az elnök asszony és társai vagy 6-7 évvel ezelőtt a vaskúti sváb bálon látottak alapján vették át a tombolaszerzés ilyen példáját. Napjaink sváb báljaiba általában 160-170 fő gyűlik össze, 12 BELLOSICS 1909. 359. 13 KEINER 1991. 250-251. (Itt köszönöm meg Cseh Gábor közreműködését a német nyelvű textusok alkalmi fordításában!) 14 Stefan Keiner könyve és adatai jó fogódzóval szolgálhat a mai közösségi élet vizsgálóinak! 33
