Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Emlékezés a szabadságharcra - Székelyné Kőrösi Ilona: A Délvidék 1848-ban
Székelyné Körösi Ilona Az 1848 őszén Délvidéken táborozó nemzetőrség és honvédség mindennapjait egyre jobban megnehezítette a hidegre fordult időjárás, az ellátási és beszállásolási nehézségek és az egészségügyi viszonyok romlása is. A terjedő betegségek közül az orbáncot és a kolerát kell megemlíteni, valamint az 1848/49-ben robbanásszerűen, járványok módjára terjedő nemibetegségeket. 1848 végére szervezett erővé vált a bácskai hadtest, irányítása vezetése azonban számos megoldatlan problémát jelentett. Bakonyi Sándor tábornok december elején szabadságra távozott és nem tért vissza. Helyére Eszterházy Sándor tábornok került, aki a császári-királyi sereg ellen megtagadta a harcot. Hasonló volt a helyére került Nádosy Sándor ezredes magatartása is. Baudisz József, Vécsey Károly és Lenkey János érdeme, hogy a megbízhatatlannak tartott vezetők önként távoztak a tisztikar éléről. A parancsnokváltások után a bácskai hadtestet gróf Vécsey Károly vette át, a bánsági csapatokat pedig Damjanich János tábornok irányítása alá helyezték. Január közepétől megkezdték a délvidéken állomásozó csapatok nagyrészének kivonását, Szegeden át a Tiszamentére, Szolnok környékére történő irányításukat, és a magyar fősereggel való egyesítésüket (illetve a fősereg létrehozását, a tavaszi hadjárat előkészítését). Januárban hagyta el több hónapos állomáshelyét Szalkay Gergely és alakulata is. Szalkaynak a délvidéki állapotokat jellemző utolsó sorai így szólnak: „Január 8-án elhagytuk Verbászt, s Hegyesen át Óbecsére, innen 13-án Zentán, Kanizsán és Horgoson által 15-én Szegedre érkeztünk. És a Bácska, mintha árvíz és tűzvész követte volna nyomainkat, ahonnan kiléptünk, tüstént lángba borult; az árva helységeket nyomunkban követte a vész és a pusztulás. Naponként lehetett látni Szegeden a nyomorult menekülők hosszú csapatait; kik részint gyalog, síró-rívó gyermekekkel, egy-egy batyucskával hátaikon, részint kocsikon vagy szekereken, kifáradt, kiéhezett gebékkel, télvíz idején hontalanul s árván tévelyegtek, koldulva egy darab kenyérért, vagy egy kis száraz helyért - Szegednek utczáin”.5 A magyar hadvezetés és a közvélemény figyelme 1849 elejétől más területekre tevődött át-noha említésre méltó események ezt követően is zajlottak a Délvidéken (Pl. Zombor elfoglalása, Eszék feladása, Szenttamás bevétele, a zentai vérengzés, a hegyesi magyar győzelem...) ez azonban már egy újabb fejezet 1848/49 és a Délvidék történetében. Irodalom BOROVSZKY Samu (Szerk.) é.n. Bács-Bodrog vármegye II. Budapest HERMANN Róbert 1993 Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. júl. 1 — 1849. júl. 30.) In: Mészáros Lázár emlékezete. (Szerk.: Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa) (=Bajai dolgozatok 8.) 52 - 72. Baja 5 SZALKAY 1998.37. ; 80-81. 126
