Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Kovács Erika: Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 85-92. p. Kovács Erika Türr István Múzeum, Baja Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye Majorcsics Jenő bajai festő-hengerkészítő mester a közelmúltban (1995-1996) számolta fel műhelyét. Tette ezt azért, mert hiába van a családnak fiú utódja, ő nem vállalja a műhely vezetését. Az ő szakmája is szobafestő, de kézügyessége nincs, ehhez a szakmához pedig ez nélkülözhetetlen. A Türr István Múzeum megtudván a tulajdonos szándékát, vásárlási ajánlattal kereste meg, hogy az utókor számára megőrizze azt az értéket, amit három generáció szakmai hozzáértése létrehozott. így kerültek a múzeum tulajdonába rézklisék, prospektusok, a család régi fényképeiből néhány darab. (Sajnos az eredeti fényképeket vissza kellett adni!) Ezen dolgozat egyik gondolatmenetét egy, a családról készült interjú adta, mely végig kíséri a családtagok életét a 19. század második felétől napjainkig. A Majorcsics- család élettörténete azonban elvezet bennünket a múlt század vége kapitalizálódó városába (Bajára) és a környékbeli falvak (Szeremle) világába is. Hiszen a tárgyalt kisipar készítményei iránt városon és falun egyaránt a 19. századi polgárosodás támasztott tömeges igényt. A műhely történetén keresztül érzékelhetjük, hogy miként teremtődött meg a társadalom egyes rétegeiben az az anyagi háttér, melyet a lakáskultúra alakítására fordíthattak. A család élete szorosan összefonódott szakmájukkal, a sablon- és hengerkészítő szakmával, melynek néprajzi bemutatása nem kis feladat. Elvezet bennünket egy „különös” műhelytörténetbe. Miért ez a különös jelző? Azért, mivel a szobafestés és a falusi, városi „piktorok” számára dolgozó sablon- és hengerkészítő kisipar eddig alig került a néprajz látókörébe, kevés múzeumban találhatók meg a kisipar tárgyi emlékei. Talán még azért is nehéz e kisipar történetének nyomon követése a kutató számára, mert a „klasszikus” szakirodalomban nem szerepel. Tehát a néprajzi anyagban leírt (fazekas, szűcs, csizmadia) „nagy műhely-leírásoknál” nem található meg. Ezért nehéz eldönteni, hogy melyik mesterségből eredeztessük a szobafestő és a sablonkészítő szakmát. Az én választásom a középkori templomfestők, majd a festett famennyezeteket készítő festő-asztalosok munkáira esett. 1368-ban három magyar asztalos római működéséről tudunk, név szerint Andreas Ungarias, Johannes de Ungria és Michael le © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
